4. fejezet

4. fejezet-Bíztatás

 Egy hét telt el az „átalakulásom” óta. bátyám minden mozdulatomat figyeli. Ő értem aggódik én érte! Féltett az álmaimtól a világtól, de akit félteni kéne az ő! El kellene mennie, el kellene menekülnie, magamra hagynia, de nem teszi! Miért? Magam sem tudom, csak vigyáz rám, óv! Igazi jó testvérként viselkedik velem, de egy dolog mindig kiakasztja nagyon. Az hogy nem tud rajtam segíteni!Egy hét telt az események után álmomban csúnyábbnál csúnyább sebeket szerzek ezért is nem tudok aludni, megnyugodni, de főleg az, aggaszt, hogy látom szenvedni a másik felem. Ez kiakaszt, kértem hagyjon, de nem hallgat rám. A közöttük lévő kapcsolt nem csak szeretetből áll! Ha szomorú vagyok, ő ezt megérzi, ha megsebesülök ő is ugyanott megsérül, ha meghalok, akkor….. még belegondolni is szörnyű. Ő is szenved velem együtt! Egy valaminek viszont örülök, hogy nem látja az álmaimat! Borzalmasak szörnyűek senkinek nem kívánnám! Kéri tőlem hogy meséljem el, az álmaim osszam meg vele adjak át neki egy kis fájdalmat, de nem! nem tehetem. Ilyen volt az az álom is miből felébresztett:

-          Eck ébredj! Ébredj! Semmi baj semmi baj!- szorosan magához ölelt.

-          Bántottam valakit?

-          Nem! Mit álmodtál?- nem szólaltam meg jelezve hogy nem óhajtok beszélni vele erről!

-          Nem akartam szólni, mert eddig… Eck ha rém álmaid voltak eddig csak székeket emelgettél… nem szóltam róla, mert azt hittem, hogy elmúlik de… Eck földrengést okoztál most már muszáj beszélned álmaidról! hallod? muszáj! Oszd meg velem!- megfogta kezemet felemelte a füleitől kb. 1 cm-re jelezve, hogy bármit kibír, de én nem hagyhattam. Becsuktam a szemem! Koncentráltam és csak annyit „küldtem” neki, hogy: Nem!

-          Mért csinálod ezt?

-          mert megvédlek téged! Elég, ha én szenvedek! te rajtam keresztül is szenvedsz egy sort, de nem akarok több terhet rád rakni!

-          Oké!- mondta durcásan, de tudtam, hogy valamiben mesterkedik. Csak nem tudtam miben! Már úgy 5 napja! Kipattantam az ágyból kanapén mindenen hangsúlyozom mindenen mi a lábam alá került átgázoltam. Majdnem felbuktam az egyik cipőben, de ez sem állíthatott meg. Bátyám elé vágtam és útját álltam!

-          Mit titkolsz?

-          Semmit!

-          Ne álltass! Mit titkolsz? ki vele! Ne kényszeríts!

-          Vagy mi lesz?-mondta szinte már nevetve.

Utána szaladtam, feltartóztattam! Ez nekünk olyan volt, mint a játék! Nem haragudtunk egymásra, de ha legyőzöm, akkor muszáj elmondani!  Az asztal egyik oldalán, míg ő a másikon állt! Jobbra-balra fordult mit a fogócskába! Hát jó! Akkor játszunk mocskosan! Erőmmel felemeltem az asztalt és finoman arrébb tettem, szabad utat adva magamnak! Mielőtt levegőhöz jutott volna elindultam feléje! Már majdnem ráugrottam mikor elhajolt. Párnákat kezdett dobálni felém természetesen elhajoltam és az energiámmal egy-kettőt félre taszítottam. Most ő „támadott”. Neki futott és a kanapét feldöntve oda kapott… vagyis csak akart!  Mellé nyúlt! Na, most jöttek a vad dolgok! Gondolataimmal kinyitottam a konyha szekrényt és a fiókot kivettem a tányérokat! Elkezdtem feléje dobálni. A tányérok nekicsapódtak a falnak és apró pici darabokra hulltak szét! Most rajta volt a sor. Ő megfogta a 1,5m magas fikuszt cserepestül felém hajította! Elhajoltam, de nem hallottam a puffanást. 180 fokos fordulatot tettem tengelyem körül és szemben találtam magam Edemmel, a bátyám legjobb haverjával. Bátyám az alkalmat kihasználva hátulról lefogott és már nyomott is le a földre… „erőmmel” felemeltem és óriási lendülettel hátra löktem majdnem a falnak azért ennyire nem vagyok gonosz, hogy neki is lököm kb. 1cm-re a faltól megállítottam. Lassan a gondolataimmal felállítottam a kanapét és ráhelyeztem a tesóm pompás fenekét!

-          Ti aztán tudjátok rendezni a konfliktusokat! Bocs, de a csaj valami brutál jó!- letette a növényt és odajött - Na, ne nézz így rám!-mondta bátyának- Na, gyere ide te fruska! Olyan régen láttalak!- Átölelt és felemelt.

-          Én is Edem!- a legjobb haverom. Bátyám helyett is bátyám. Na és általában nekem ad igazat, amit nagyon bírok benne teljesen őszinte néha túlságosan is, ha engem kérdeztek és természetesen kicsit bevállalósabb mint Spens és meggyőzi általában a bátyámat bizonyos dolgokban! Kb. 107 éves vámpír. Különleges képessége, - ami nagyon ritka én mondom-, hogy ha valakihez vagy valamihez hozzáért látja, hogy ki fogta meg utoljára, mit mondott neki valaki vagy mit látott az utolsó 24 órában. nagyon ritka és kifinomult képessége van, de nagyon szereti használni másokon. Ami idegesítő, de nagyon kedvelem őt! A második bátyám!

-          Megint a hagymás tejfölös chips-szen vesztetek össze?

-          Nem! Egyébként is az még előtte volt múltkor a mézes puszin vesztünk össze! Most viszont azon, hogy Spens-nek van valami közölni valója!

-          Tesó ugye nem az, amit múltkor mondtál!-ránézett a kanapén ülő bátyámra és ki is olvasta a választ a tehetetlen arc kifejezéséből- Mondtam, hogy mond el, de te csak nem nem! Mond el neki! joga van tudni!

-          Mi? Te tudtál róla!?

-          Nyugi nyugi Eck! Tudom, hogy jó haverok vagyunk meg minden, de ezt a bátyádnak kell elmondania! Muszáj NEKI elmondania!

-          Spens?- néztem bátyámra. Csak mereven nézett előre valamit a távolban nem is értettem, hogy mit. Töprengett.

-          EY?- ezt a nevet én adtam neki aztán rajta maradt.

-          Spens?- most ő mondta.

-          Eck, én csináltam egy bandát.

-          Egy vámpír bandát? De szuper! De miért?-aztán megláttam bűnbánó arcát és lefagyott az arcomról a mosoly.

-          Nem! egy védő-vámpír bandát! A védelmedre!

-          Mi? Engem kell megvédeni? Majdnem megöltem Ericet! Meg téged is! Földrengést csináltam pusztán a gondolataimmal! És ha meglátnék egy rózsát tuti, hogy egy szárnyas szörnyé változom! és még engem kell megvédeni? Én vagyok veszélyes másokra nem ők rám!

-          Nézd ez nem a te hibád! az álmokat nem te küldted magadnak! A szörnyről sem te tehetsz, ne marcangold magad!- mondta EY.-A bátyád meg csak jót akar. Eric is beleegyezett, küldte a képüket kikkel fogunk együtt dolgozni. Majd ide fognak jönni.

-          Mindenki tudott róla csak én nem?- hatás szünet- Oké - egyeztem bele nagy nehezen látva metsző pillantásukat.

-          Na, nézzük, kikkel dolgozunk együtt - mondta a második bátyám.

Spens elővett egy sárga mappát és átnyújtotta haverjának. Leültek a konyha pult bár részéhez. Elővették a képeket és nézegették. Én addig „szedegetni” kezdtem a szilánkokat. Oda dobtam a kukát a barátomnak és ő a levegőbe emelte én pedig az összes szemetet bele „öntöttem” a kukába. szó szerint bele repültek a törött tányérok szilánkjai! Az asztalt helyére tettem. Párnákat a kanapéra dobáltam és már rend is volt!

-          Ezt sosem unom meg! hogy csinálod?-nézett bele a kukába.

-          Te hogy csinálod a tárgyas trükköt?-húztam fel a szemöldököm és féloldalas mosolyt megeresztve.

-          Ügyes!- mondta Spens.

-          Tényleg karácsonyi ajándékra megteszi a legrondább tányér készlet is. Lesz mit a fejéhez vágnom a néger csók miatt - mondtam kuncogva.

-          De véletlenül se kést! mert a végén az lesz a végzetem meg a néger csók!-mondta felháborodottan Spenser.

-          Észben tartom: a legújabb kerámia kést karácsonyra, a legrondább tányér készlet a nagyinak! Spenser élete még kérdéses!- mondta hahotázva. A konyha pult mögé mentem elkezdtem főzni.

-          Csilis bab vagy rakott krumpli?

-          Mákos guba- mondták egyszerre.

       Főztem és közben gondolkodtam. Egy valami motoszkált a fejemben egy folytában. A férfi mondata. Felidéztem az arcát, vagyis ami látszott belőle, a mondatait: - Az üzenet: Menj arra a helyre hol élni, halni nem lehet, egy fontos személy kinek élete élet és halál között lebegett! Pontosan éjfélkor! Egyre többször és többször gondoltam végig míg nem tudtam elhessegetni a gondolatot. Muszáj volt letennem a kés. Nekidőltem a konyha pultnak és az arcomat beletemettem kezembe.

-          Minden rendben?

-          Igen – mondtam kezemet leengedve.

-          mi jár egy folytában a fejedben?

-          Semmi!

-          Na, én szerintem ki megyek mielőtt nekem dobtok egy tányért!

-          Nem kell most nincs hangulatom hozzá!

-          Mi motoszkál a fejedben- kérdezte újra testvérem.

-          Semmi - mondtam újra- jól vagyok!

-          Nézd, nekem nem tudsz hazudni, érzem, hogy úgy 7 napja csak egy valamin jár, a fejed csak nem tudom min!

-          Na ezt még nekem sem tudod beadni!- mondta EY is.

Nem szóltam. Nincs titkom előttük. Ez van. Végiggondoltam az egész helyzetet. El kell mennem arra a helyre, de meg kell fejtenem, hogy hova szóval egy kicsit beavatom őket.

-          Mikor „átváltoztam” úgymond egy transz belli világban voltam….- elmondtam nekik az egész történetet. A pasast, a mondatait stb. Árgus szemekkel figyelték mondataimat.

-          Szerintem menjünk el arra a helyre.

-          Kösz ez nem jutott eszembe! Csak egy bökkenő van, hogy lövésem sincs hova kell menni és melyik nap! - mondtam merő gúnnyal a hangomban- bocsi csak ideges vagyok!

-          Semmi! Szóval mit is mondott?

-           Az üzenet: Menj arra a helyre hol élni, halni nem lehet, egy fontos személy kinek élete élet és halál között lebegett! Pontosan éjfélkor!

-          Egy fontos személy ki élőhalott! Ennél egyszerűbb nincs is! A bátyád az december 23.-án változott át és te is ott voltál vele! Az árnyak út 4. lakásának a tetején!

-          Te zseni vagy! De mi van, ha egy másik fontos személyről beszélt?

-          Szerintem, nem mert emlékszel a vörös feliratra faladon?- bólintottam - Az volt felírva 1999. dec. 23. Az az én átalakulásom napja. Szóval biztos!

-          KÖSZI, SRÁCOK!!- öleltem meg őket egyszerre.

-          Elkísérünk téged! De addig van még 8 napunk.

Folytattam a sütés-főzést.  Közben a fiúk egy folytában viccet meséltek. Sokat nevettem velük együtt. Mikor kész lett a guba, 3 felé vágtam és tányérokra helyeztem. Odavittem nekik és el is kezdték falni. Igaz hogy vámpírok, de imádják a mákos gubámat, sőt sokat esznek. Jó volt nézni, hogy ennyire szeretik a főztömet.

-          Kikkel fogunk együtt dolgozni mutassátok!- elvettem a sárga dossziét, kinyitottam és kivettem a képeket belőle. Nézegetni keztem.