A blog röviden

Ez a történet Ecklair-ról szól, aki egy 20 éves átlagos lány. Vagy mégsem? Álmai nagy fenyegetést jelentenek neki. 21. szülinapján egy titokzatos személy jelenik meg álmában, segít a főhősnőnkön, aki viszont szeretné látni. Nem is sejti, a jelek amiket kap álmában mágikus erővel bírnak és azt meg nem avégkép nem, hogy aki ezeket a jeleket adja neki nem más mint az 1 éve halottnak hitt apja. Fölakarja használni a lányt ördögi tervének megvalósításában, de a lány ellen áll neki, kar részt venni apja ötletében. De sajnos nincs választása, mert sajnos előfordul, hogy a rémálmod maga az álmaid. Hogy szertehet bele a titokzatos Eric-be vagy hogy segít neki a vámpír ikertestvére aki az ún. " fehér tigris" vámpírbanda vezetője.....azt akkor tudod meg ha elolvasod!

Jah és még valami 1 komi után hozom a frisset.

2011. február 25., péntek

Csak egy kis szösszenet!

Sziasztok kedves olvasóim!

Namost! Nem kaptam komit DE itt az előzetes az új fejezetről! Csak egy mondatot hoztam és hát ez igen sokat elárul a történtekről DE csak azért hozok nektek újat mert tudom hogy odavagytok a szerelmes sztorikért és ne mondhassátok rám hogy gonosz vagyok! DE MOST leszek olyan gonosz és húzom az agyatokat! :)(: Szemet szemért módszerrel!*ördögi vigyor*

               "Közelebb hajoltam hozzá és ajkaimat ajkaira tapasztottam."

Egyik írótársam egy két komira vár és emellett rendszeres olvasókra is. Szóval nézzetek be hozzá!
Nagyon jó történet és mindenkinek ajállom! Nem vesztesz vele semmit ha benézel! Ha van időd nézz be és pötyögj be pár sort! Aki meg nem veszi a fáradságot az sajnálhatja! Nem tudja miről maradt le!

2011. február 12., szombat

8.fejezet

Sziasztok olvasóim!
Remélem észre vettétek hogy új lett a kinézet (már sokadszorra). Remélem elnyerte egy-kettőtök tetszését. Hát ebben a fejezetben főszereplőnk sokat verekszik és túl jól sikerül a csábítás mint gondolta. Összeveszik az egyik bandataggal és emellett egy függővéggel találjátok szenben magatokat. Véleményt légyszi írjatok! Hálás lennék érte. A chatbe is jó! Na nem húzom tovább az időt!
Jó olvasást!


8. fejezet- Csábítás és egy két furcsaság
Kiszálltunk a kocsiból. Egy bár jelent meg előttem. Fekete épület nagy ablakokkal. A nagyméretű ajtó felett egy nagyméretű felirat díszelgett. Tűz alakot formázott és vonzotta a szemet mintha a ház dísze lenne. Út a POKOLBA ez volt kiírva föléje. Hirtelen megjött a kedvem ehhez a csábítós dologhoz. De azért minden nemi kontaktus elkerülése érdekében behúztam a bőrdzsekit és majd csak akkor fogom levenni mikor, kezdődik a feladatom. Beléptünk az ajtón. Cassandra ránk nézett és jelezte, hogy foglaljuk el helyünket. Cassandra beállt a pult mögé, ő volt a csapos. Crystal elfoglalta a színpadon a helyét és Csajszi volt az utánpótlás felelős a hamarosan elkezdődő piaivó versenyen. Én a pultnál ültem és az áldozatomat kerestem. Kértem egy Absinth. Ekkor Cassandra elkiáltotta magát a hangosbemondóba: Újabb Absintheső!! Semmi fennakadás nélkül lehúztam. Nem szokott olyan nagymértékben hatni rám a pia, sőt nem is érzem, csak azt a nagyon kellemes érzést mi hatalmába kerít. Az
felülmúlhatatlan. Egy kicsit felém kapták a tekintetüket és megnézték milyen arcot vágok, de sajnos csalódást kellett okoznom nekik. Cassandra is nézet egy kicsit mikor kihozta az italt, de nem szólt egy szót sem. Csak egy "vigyázz" pillantást küldött utalva az italra. Én erre csak megforgattam a szemeim. Oda súgtam Cassandrának:
- A kis áldozatunknak is küldj egyet légy szíves és mond azt, hogy a végzet angyalától - erre egy kicsit elmosolyodott, de nem szólt semmit csak csinálta, amit mondtam. Nagyot nézett Filip mikor elé tették az italt, de nem szólt egy szót sem csak szép apránként lehúzta. Nem volt valami józan utána, de én csak erre vártam.
- Na és kezdődjön a mai nap piaivó versenye! A kihívó Crystal - erre elő lépett az említett - Aki le tudja győzni, annak nem kell a piát kifizetnie. Aki viszont veszít, kamatostul kérem az árat!
Nem érdekelt senkit sem hogy ki kell fizetni vagy sem a piát csak mentek és le akarták győzni a csajt a pasik. És a büszkeségük! 10 férfi sorakozott fel köztük Filip is. A színpadon egy óriási asztal volt. Mindenki körbe ülte, Csajszi elővette a poharakat és a piát. Töltött mindenkinek és elkezdődött a verseny. Lassanként leestek a székről a versenyzők. Valaki elvesztette a józaneszét és Csajszit kezdte fogdosni, aki egy óriásit lekevert neki, hogy leesett az említett a székről és a föld adta a másikat neki. Ott maradt. Vérzett az orra és a feje, de jött a barátnője és lecipelték onnan, de előte még a barátnője is adot neki egy jókora pofont. Aztán már csak Filip haverunk maradt. Természetesen Crystal tettette a részegséget és feladta a versenyt természetesen azért, hogy legyen a prédában valamennyi lélekerő, de különben semmi fennakadás nélkül nyert volna! Lement a színpadról Filip és oda ment a haverjaihoz. Crystal teli torokból énekelni és teljes szívből neki állt táncolni. Mindenki őt nézte. Egyszer csak megfogta a maradék piás üveget és a tartalmát magára borította. Megfogott egy ostort és a kezét végig húzta rajta és érintése után csak tűz maradt. Meghökkentem és hátra fordultam. Mosoly kiült a számra. Cassandra a háttérből tüzet irányította. Néztem tovább a bemutatót. Az égő tárgyat maga körül csattintotta meg, úgy, hogy az ostor kígyóként tekeredett maga körül, és megégette a lányt. Egész testében égett, de nem lett semmi baja. A tűz elállt. A ruha leégett a felsőtestéről és odakapott, hogy még véletlenül se látszódjék semmi felső testéből. Én a bőrdzsekimet lebegtettem feje fölé, és mint egy zsák ráhúztam. Értetlenül nézett körbe. Mosolyogtam tovább. Áldozatomat kezdtem keresni ki csak tovább beszélgetett haverjával. Itt az idő. Bólintottam a pultosunknak, aki megint belemondta a hangos bemondóba a vadmacskánk vadászni indult. Vajon ki lesz a szerencsés? Uraim, hasizmot ki! Muszklikat elő! Vadászat indul! Felkeltem, és míg beszélt felmentem a színpadra. Minden szem felém szegeződött. Szép
lassan, mint a vadmacska, elindultam prédám felé. Utamba egy csomó férfi állt. Muszklisok, izomkolosszusok, igazi Adoniszok. De egyikre sem figyeltem. Nekem csak a prédám kell egy elbeszélgetés erejéig. Egy kar megragadott.
- Válassz engem cukorbaba!
- Nem
- Válassz engem!
- Nem
- Nálam nincs jobb pasi itt.
- Nem baj.
- Nem bánnád meg.
- Akkor sem - közben elkezdet tapizni.
- Mit nem értesz azon, hogy nem? Vagy azt akarod, hogy elmagyarázzam még egyszer a jelentését? De akkor egy életen keresztül megtanulod, hogy ha azt mondják nem akkor nem! Vetted?- úgy leordítottam a fejét, hogy a rémülettől nem tudott megszólalni csak hevesen bólogatott amennyire a sokktól tudott.
- Van még valaki, akinek elkel magyaráznom, hogy mit jelent a nem?- nem szóltak egy szót sem, csak álltak felsorakozva. Ez mosolyt csalt az arcomra. A pasit a haverjai elvitték az utamból. A szemem a prédán volt, aki csak rám sem nézett csak beszélt a haverjaival. Csak mentem tovább kecsesen incselkedve. Odamentem, és megkopogtattam vállát. Felém kapta tekintetét. Bár főleg a melleimet nézte, de nem érdekelt.
- Ízlett az ital?- úgy szólaltam meg, mint életembe soha. Szexi árnyalatú, mézédes hangon.
- Te vagy a végzet angyala? Te küldted az Absinth-t?
- Igen és megkérdezném a barátaidtól - ekkor körbenéztem a többieken - hogy elrabolhatnám ezt az íncsiklandozó férfit?- húztam végig az ujjam felső testén, bele haraptam ajkamba és olyan csábosan néztem, ahogy csak tudtam.
- Persze te kis vadmacska - karon ragadtam és elkezdtem magam után húzni. Leültünk a pultnál. Vallatni kezdtem. Cassandra , Csajszi és Crystal eltűntek nem értettem a helyzetet de nem baj.
- És te vagy ilyen helyes vagy csak örökölted?- kérdeztem nyálasan.
- Nem tudom, mért szerinted helyes vagyok? Amúgy Filip
Bredson vagyok.

- Emily Awons - hazudtam, nem lenne jó ha tudná a nevem nem megbízható- Igen te vagy a híres drogbáró ugye? Várj, nem te vagy a halott ember testvére?
- De igen - nagyokat nevetett minden egyes mondat után.
- És szerinted ki ölte meg?
- Nem tudom.
- És valami furcsa dolgot nem vettél észre rajta?- a kérdés közbe incselkedtem előtte. Öklömre hajtottam az állam másik kezemmel előre nyúltam az asztalon és cirógattam a kezét. Minden ujján végighúztam ujjam incselkedtem és csábosan néztem rá és kicsit úgy könyököltem az asztalon, hogy jobb látás nyíljon melleimre. Szegény férfit nagyon megizzasztottam. Fojt róla a veríték dadogott és néha félre beszélt az alkohol miatt és én miattam is.
- Képzeld mindig egy lev… - mondta röhögés közbe és heves csuklások áradata közben. De félbe szakították szegényt a legizgalmasabb résznél. Mert őszintén, sok mindenről beszélt, hogy milyen élete van, hogy megbukott matekból meg hasonlók. Egy férfi meglökte véletlenül és kiesett a kezéből a pohár. Az idegen egy határozott mozdulattal elkapta a poharat a tartalmával együtt egy centire a padlótól (ami változatlan maradt egy csepp sem hiányzott belőle) visszaadta Filipnek és bátorításként a csupasz vállára tette a kezét. Mikor elkapta akkor tudtam, hogy nem ember, tökéletes reflexei vannak, csakis természetfeletti lehetett. De egy vörös pulóver volt rajta még véletlenül sem láttam a tekintetét. Egy boccsal ott hagyott minket ahol voltunk és ment is el. Gyanús volt, de nem gondoltam, hogy baj lesz még ebből, ezért folytattam beszélgetésemet áldozatommal. De mekkorát tévedtem…


Már fél órája csak hülyeségeket és összevisszaságokat beszélt itt nekem, ezért nem volt más választásom, egy kicsit emelem a mércét. Magammal húztam egy nyugalmas helyre. A kanyarnál már nem bírta ki és nekem esett. A vállamtól kezdve az álkapocs csontom alatt lévő gödröcskéig csókolgatott. Neki nyomott a falnak és a fenekemet fogdosta. Kéjesen nyögött egyszer kétszer. Hagytam magam. Áldozat, áldozat, áldozat-ezzel bíztattam magam. A nadrágomban kezdett kutatni a bugyim után.
- Beszélni akarok veled! Csak beszélni!- egyre kínosabb volt a helyzet. A levegő megtelt a pia és a tesztoszteron átható, émelyítő szagával.
- Rendben beszéljünk- mondta a pia hatása alatt. De nem hagyta abba, amit elkezdett. Békén hagyta a bugyimat, de a melltartóm kapcsolójáért nyúlt.
- Beszélgessünk!- mondtam ellenkezést nem tűrően. De csak nem hagyta abba. Mikor már levegőt sem kaptam, mert úgy tolt neki a falnak, követelve magának engem, letépve felsőmet, akkor a lábammal átkulcsoltam és ördögi mosolyt villantottam felé. Azt hitte megadom magam, de mekkorát tévedett. Lábamat mivel átkulcsolta mellkasára tettem és azt mondtam:
- Ha nem értesz, a szóból hát legyen!- óriási lendülettel kinyújtottam lábam ez által ellöktem őt magamtól. A földre esett. El is ájult, de élt. Épp a nyakamba akartam venni, kicipelni innen, de a haverjai természetesen jöttek felém. Oh, anyám! 5 darab kigyúrt pasi ált előttem. Két fejjel magasabb voltak nálam bár én sem vagyok kicsi 185 cm, de ők így is nagyobbak voltak. Az egész testük csupa izom. Ott álltam karba font alakjuk előtt és a vállamon nyugvó személyt nézték. Azt akarták, hogy velük menjek és adjam át Filipet. Na, abból nem esztek!
- Ha nem hagytok, más lehetőséget hát legyen! Uraim ő az én prédám, és ha nem hagytok más lehetőséget meg kell küzdenetek érte!- dobtam le a testet. Már egyszerre szaladt felém az egyik. Egykét jobb és ball horog után hátrált egy kicsit. Egy nagyot ütött a bordámra, ami nagy reccsenéssel megrepedt. Felkiáltottam egyet, de szemet szemért, fogat fogért módszerrel és is eltörtem az övét. Törött bordája kilyukasztotta tüdejét és levegőért kapkodott, de felesleges volt. 1-2 perc múlva már nem élt, megöltem. Ő összeesett velem ellentétben. Nagyon sajnáltam a férfit, de ami megtörtént az megtörtént. Nem csinálhatom vissza. Hirtelen nagy bűntudatom lett. De nem tétovázhattam tovább. 1 kilőve maradt 4. Most már egyszerre többen is jötte, egyik ütött másik rúgott. Egy két találat ért, de nem sok, őket több. Elhajoltam néhány jól irányzott ütés, rúgás elől és hátrálni kezdtem. Nem vettem észre hogy a bár közepén állok és mindenki csak engem néz, csak akkor mikor neki ütköztem az egyik asztalnak. Ültek az asztalnál. Végig nézték a show-mat egy szál melltartóba, farmerbe és tűsarkúba. Tapsoltak éljeneztek. "gyerünk kiscsaj" "adj neki" mondatok hagyták el a szájukat. A támadóm egyike leütött hanyatt estem és fent feküdtem az asztalon. Mikor közelebb jött hozzám, már azon volt, hogy kicipel, mikor felemeltem lábamat és nagy erővel bele rúgtam. Hátra esett neki a másik férfinak elterültek, de nem nyugodhattam, mert jött a 4. is. Egy széket tartott kezébe és lábaival előre tartotta azt. Nagy erővel nekifutott egyenesen felém. Nagy lendületet vettem és a szék lábaira ugrottam. Mire kapcsolt egy jól irányzott rúgással a falnak löktem. Ott állt kábán és csak nézett. Levetem cipőmet, és mint egy tőrt neki dobtam a falnak, bele is állt. Csak 1 mm-re volt arcától. A másikkal arcon dobtam. Na de még nem volt vége, mert mire ezt megcsináltam mögöttem felállt az egyik és hátba is akart támadni. Felemeltem a bal kezem ez által arcon vágva ellenfelem. Leguggoltam kigáncsoltam és elterült. Nyaka köré helyeztem kezem, és megszorítottam. Felemeltem amennyire csak a karom kinyúlt.
- Nem mondták még neked: hogy csak az támad hátba mást, aki sunyi?- és eldobtam testét a bár másik felén lévő biliárdasztal közepére. Mindenki csendben nézte, míg földet ért és mikor nagy zajjal földet ért mindenkiből kitört az éljenzés. Csak most néztem körbe. A bár vendégei kör alakzatot felvéve, körbeálltak minket tapsoltak.
- Még valaki?- kérdeztem kissé akadozva. Ekkor tettek egy nagy lépést hátra - akkor, ha megengeditek, őt elvinném. Aki meg nem, az most jöjjön!- mivel senki se szólt egy szót se én oda mentem Filip testéhez vállamra dobtam és mentem is. A bár előtt letettem a csomagot és tárcsáztam is a jól ismert számot.
- Mondd!- szólt bele EY.
- Merre vagytok?
- Meg kellet állnunk, mert egy halott embert észleltünk az erdőben. Jensen és Ian mentek megnézni. nicknek dolga volt. És így Csajszi, Crystal, Spens, Cassandra, Eric, és én meg most indultunk.
- Nálad van a táskám?
- Igen, Spens mondta, hogy hozzam magammal, de miért? Mindig mondja, de sosincs szükség rá.
- Ezzel egyet kell értenem, de most arra kérlek, hogy nyisd ki a táskát és vedd ki a tartalmát - a másik vonal végén lehetett hallani hogyan nyitja ki a táskát, de nem vette ki tartalmát csak meghökkent.
- Ugye ez nem a tiéd?
- De! Az 100%-ig én vagyok. 1 liter én. És azt szeretném, ha megitatnád Spensel!
- De miért? Teljesen jól van.
- Nem nincs. 2 hete nem ivott vért. Egy cseppet se. Én is érzem a kaparó érzést a torkomban. Sötét szeme volt tegnap és hogy már én is érzem ezt az őrjítő szomjúságot, muszáj megitatnod vele! Nem érdekel hogyan, miként, még az sem, ha lenyomod a torkán, de itasd meg vele!
- Ha rájön, hogy a te véred ez itt amit tartok a kezemben akkor tudod, hogy ki fog akadni és nem issza meg!
- Nem tudom magamba visszavezetni és nem is fogom meginni szóval, nem kerül vissza a szervezetembe. Fogd fel úgy, mint egy önkéntes véradást.
- Rendben, de ő nem fog repesni az örömtől.
- Tudom, de itt vagyok, üssön agyon, vagy valami ilyesmi nem érdekel! Amúgy is én is vérzem, a pasi is vérzik, és a bár tele van iszákos pasikkal. A végén még letámad valakit.
- Te aztán makacs vagy. Rendben megitatom és megyünk hozzád.
- Köszi. Akkor itt találkozunk -1 percre rá éreztem, hogy megkönnyebbülök. A torkom nem kapar és nem ég. Szinte éreztem, ahogy végig csorog a vérem a bátyám torkán. Egyre erősebb lesz. Legalább érte nem kell aggódnom. 3 perc után megjelentek Spensel az élükön. A bár már bezárt, de jöttek értem. Megtorpant és a többiek is. Aztán olyan gyorsan ott termett mellettem, hogy átöleljen. Magához ölelt teljes erővel. Fájdalom nyilallt a törött bordámba. Felkiáltottam. Elengedett olyan gyorsan, ahogy csak tudott.
- Bo… - mentegetőzi akart, de nem hagytam.
- Semmi - levetette pólóját és oda nyújtotta nekem. Kérdőn néztem rá. Mikor végig néztem magamon már rögtön megértettem, hogy igen csak hiányos az öltözetem. Elvettem a pólót és felvettem.
- Hogy ment?- válaszul csak rámutattam Filipre.
- A bárom épségben van?- kérdezte Cassandra mire elsápadt az arcom. A verekedésről nem tudnak.
- Szóval ugye ti elmentetek és én maradtam csak. A pasi rám mászott ezért leütöttem. A haverjai jöttek mikor ki akartam cipelni őt 5 izomkolosszus. Aztán mivel nem hagyták, hogy kivigyem meg kellett küzdenem érte. És jobb és bal horgok után - hadartam egy szuszra.
- A lényeget!- üvöltött Cassandra rám.
- Asszem egy törött széken és egy biliárdasztalon kívül semmi baja nincs - ellökött az ablak elől és benézett rajta, az állát kereste a földön. Nyelt egyet, én is. A bár teljesen szét volt verve.
- A magas sarkú a falban?- kérdezte a falban lévő cipőtől egy centire. Már bent is volt.
- Bocsi mindkettőtöknek, de muszáj volt különben leütött volna – mondtam neki és egyben Csajszinak. mikor beléptem óriási éljenzés fogadott Deny részéről.
- Cassandra, ez a csaj egyszerűen fölülmúlhatatlan! Felállíthatnál egy ketrecet a bárban és minden este harcolhatna. Fogadásokat köthetnének rá, láncok, fények, nagyon kigyúrt pasik, győzelmek.
- Ez a lány?- nézett rám és minden szó gúnyként hagyta el a száját.
- Igen, de szétverte a báromat Deny! - Deny az egyik csaposa. A bárban dolgozik.
- Nem verte - szólalt meg Deny.
- Deny nézz már körbe, minden romokban!
- Cassandra én sajnálom - mondtam ki.
- Sajnálod, sajnálod én mit csináljak a sajnálatoddal?
- Ha annyira fontos neked a bárod mért hagytál itt a szarba?
- Mert mert
- Itt hagytál egyedül engem. Az-az 5 gorilla meg nekem jött, ha nem akartam, hogy a nyakamat vegyék muszáj volt valamit csinálnom. Bocsi a bárért.
- Még hogy bocsássak meg, én, neked? Majdnem szétverted az egész kócerájt. Bocs szét is verted!- a kezeiben lángcsóva jelent meg. Hagytam, hogy a bőrömhöz érjen. Megégetett, de jobban dühítette, hogy nem reagálok semmit - Harcolj! Te barom. Ide jössz és szétversz mindent az egyetlen egy dolgot, ami fontos nekem - mindenki némán figyelte a történéseket,- na, mi lesz? Itt vagyok, karatézz szét! Megölsz, hát legyen, úgyis te jársz akkor rosszul, mert szét fog rombolni a bűntudat és börtönbe kerülsz - minden mondatnál meglökött. Kezdett a dühöm elhatalmasodni rajtam. Csak a jól neveltségem fogott vissza - mi az csak nem betojtál? Az 5 férfit szétverted, de engem nem mersz? Szánalmas vagy - itt telt be a pohár. A kezemen megjelentek a vörös jelek. Eric és Spens lefogott, de jobb is így. Lenyugodtam. Cassandra szemében félelem ült.
- Spenser a szeme - kiáltotta el magát Taylor, leültettek.
- Mi a franc ez? - Eric hangjában félelem ült.
- Mi van a szememmel?
-Ez meg hogy lehet?
-Mi van a szememmel?
- Az egyik zöld a másik fekete színű. Nyugodj le! Ha nem nyugodsz le az angyal fog nekünk támadni.
- Nem hagynám
- Tudom, akkor neked lesz bajod, de akkor is nyugodj meg! Félig átváltoztál. - lehunytam szemem és Csajszi egy nyugalom hullámot küldött felém ez által lenyugodtam.
- Nézzük meg Filip haverunkat! - mondtam egy kis szünet után.
- Filip meghalt - mondta Taylor, aki Filip haverunk teste felett kereste ütőerét.
- Mi?- mindenki felé kapta tekintetét.

2011. február 7., hétfő

Egy kis ízelítő!

Kedves olvasóim!
Itt egy kis ízelító a következő fejezetből!Ez nagyon eseménydús izgalmas rész lesz! Aki szereti a harcokat annak be fog jönni a fejezet! Mert hát nem kevés ember köt bele a főhősnőnkbe! De csak ennyi! Igyekszem a héten hozni a fejezetet! De addíg is jó olvasást:

"Elhajoltam néhány jól irányzott ütés, rúgás elől és hátrálni kezdtem. nem vettem észre hogy a bár közepén állok és mindenki csak engem néz, csak akkor mikor neki ütköztem az egyik asztalnak. Ültek az asztalnál. Végig nézték a show-mat egy szál melltartóba, farmerbe és tűsarkúba. Tapsoltak éljeneztek. „gyerünk kiscsaj” „adj neki” mondatok hagyták el a szájukat.  A támadóm egyike leütött hanyatt estem és fent feküdtem az asztalon. Mikor közelebb jött hozzám, már azon volt, hogy kicipel, mikor ..."

2011. február 2., szerda

7.fejezet

Na most a bétám beteg! Sajnos! Hétfő óta! Nem akarom meg bántani de most felteszem a 7. fejezetet hogy ti ne unatkozzatok! Sok hozzáhúzni valóm nincs! De fény derül néhány titokra. Egykét ruha próba...és mihez is? Majd meglátjátok!! Jó szórakozást! GRÉTI gyógyulj meg!!:) És komit!! Kérlek!! Chatbe is jó! És eddig a leghosszabb feji!! De ha a javítás kész azt is megkapjátok!
Jó olvasást!

7. fejezet-A tudás ára
Csak állok és egy bombát tartok a kezembe. Csak állok és nézem magam a tükörben. A bomba ketyeg, visszaszámlálója egyre jobban üvölt, szinte sikít nekem. Kétségbe esetten valami olyasmit hogy: „te őrült! vegyed már észre, hogy egy bomba vagyok!” Felháborodott sikolyokat hallat magából vagy csak nekem tűnt annak. De én se a kétségbe esett sikolyokra nem figyeltem, se a ketyegésre mi már ordított. Csak álltam, néztem magam elé egyenesen a tükörbe. Angyalként álltam ott. Aki aggódó tekintettel belülről ütötte a tükröt. Kiabált nekem teli torokból, üvöltött nekem kétségbe esetten. Én csak álltam és néztem, hogy üvölt. Egyszerűen valami érzelemmentes aura ölelt körül. Érzelemmentes tudatlanság volt ez, mi miatt nem tudtam érzékelni a rám szinte sikítva üvöltő veszélyre. Csak néztem a tükörképem, akinek a mondatai nem jutottak el a tudatomig csupán egy szó, de hogy kimondta megmentette az életemet.
-          Eric- ez a szó volt, csak amit mondott. Csak egy szó volt, de annak a személynek a neve volt, akit nagyon szerettem, de nem csak barátként. Ekkor pislogtam egyet, kettőt és a tükörben megláttam a visszaszámlálót. 3… 2… 1…

-          Keltsétek föl azonnal!- üvöltötte valaki. Én egy óriási csörömpölés térített magamhoz. Felkeltem. Zihálva, megrémülve. Ha az a bomba felrobbant volna, az álmomban, én nem élnék! Ekkor berontottak a szobámba. Én kezembe temettem az arcom, szédültem, a fejem fájt, zúgott. Valaki hozzámért. Megszólított. De nem válaszoltam. Megrázott persze csak finoman.
-          Jól vagy?- bólintás. Végiggondoltam mi történt tegnap. Mindent homály fed. Semmi emlék. Szinte sikít a tudatlanságom. Fel próbáltam könyökölni, de óriási fájdalom nyilallt bele a vállamba. Egy apró „áá” hagyta el a szám mi nem volt hangosabb egy sóhajnál. Odakaptam és minden emlékem beugrott: a dühöm, a végzet angyala, a hazugság, a faág, a barangolásom, és David.
-          Menjetek ki légy szíves, mindjárt megyek- senki sem gondolkodott, elindult az ajtó felé és kiment rajta. Összeszedtem magam és kiléptem az ajtón utánuk.  Ahogy kiértem egy váratlan ölelésben találtam magam mi ledöntött a lábamról. Hátraestem a letámadómmal együtt. Rajtam feküdt testvérem. Két keze a fejem mellett, lábai a lábaim mellett.
-          Ne ijessz rám soha többet így!- mondta utalva a tegnap történtekre. Felülkerekedtem és most én voltam abban a pózban, mint ő és ő feküdt alattam.
-          Te meg ne titkolj előlem semmit! Mert jelenleg sokkal erősebb vagyok, mint te! Ne kezelj egy gyámoltalan kislánynak ki a vámpírbátyja háta mögé bújva nézi a történéseket, mert ha megteszed, én saját kezűleg foglak felpofozni, vetted?- próbáltam megütni a fenyegető hangnemet, mit sosem használtam a bátyámon. Soha. De most szükség volt rá, mert ha nem teszem, biztos, hogy mindent továbbra is eltitkolt volna.
-          Sajnálom-mondta halkan - megbocsátasz?
-          Két feltétellel! – bólintás - Egy: Nem titkoltok, hazudtok nekem! Megbíztok bennem akkor is, ha reménytelen a helyzet! Kettő: Mindent elmondotok most azonnal!- bólintás. Ekkor felkeltem a bátyámról és segítettem neki felállni. Mikor mindenki talpon volt, kérdő pillantást vetettem a többiekre, jelezve hogy várom a válaszokat.
-          Mikor átváltoztál első alkalommal rá másnapra az újságban megjelent egy kép-ekkor át nyújtotta azt a bizonyos újságot. Elolvastam a címlapot melyen az állt: Halálkereszten a temetőben
„ Mai napon egy holttestet találtak keresztre feszítve, brutálisan megkínozva, megvagdosva a temetőben.” Ennyit olvastam csak belőle, de már tudtam, hogy komoly dologról van szó. A címlapon egy keresztre feszített férfi volt, a temetőben, szó szerint kereszt alakban kifeszítve.
-          És a második alkalommal ez a kép jelent meg a lapban-nyújtott még egy lapot. A címlapon: az éj vadásza visszatért, újabb brutális gyilkosság a hálószobában.
-          Az első áldozat neve: Antoa Bredson a halálának időpontja:2010. november 17.- az egyik elrabolóm. A bátyámtól váltság díjat követelt értem cserébe. De sajna lebecsült engem. Azon a napon halt meg mikor az első átalakulásom volt.-A második: Max Dwen halála napja: 2010. november 21. – a megerőszakolóm. 1 éve megerőszakolt. Börtönbe is került miattam. 10 év börtönre ítélték . A halála napja a második átalakulásom időpontja.- az ujjlenyomatok megegyeznek.  Egy személytől származnak, kit keres a rendőrség! Érdekes jeleket véstek a karjaikra. Nem tudtam hova tenni eddig csak kriksz krakszoknak tűntek de most hogy láttalak átváltozni felismertem a jeleket a karodról.  Ez a személy a jeleidet az áldozataira karcolta.
-          És nem csak azt, hanem a helyszíneket az átváltozásaimhoz és az átalakulásom napjaihoz igazította .
-          Mi?
-          Igen jól értetted. Az első átalakulásom álmomban volt, a temetőben2010. november 17-én. Felemelkedtem és kereszt alakot alkottam. Innen a kereszt. A második alkalommal a szobámban voltam 2010. november 21-én. A falamon egy rózsa lógott le és feliratot festettek rá. Innen a falon lógó rózsa. Ezek jelképek! De nem ez a szöveg volt felírva a falamra hanem más .- az áldozat falán lévő felirat: Ez csak a kezdet és ő lesz a fájdalmas, kínkeserves élet vége, mi soha nem jő el! N-5 IK-2 A-1 - Ezt a szöveget nekem szegezték. Én vagyok, a vég mi soha nem jő el. És aki az üzeneteket küldi nekem az a gyilkos is!
-          Itt van a további anyag… - mondta EY.
-          Amit az FBI titkos oldalairól csórtatok…- szakítottam félbe.
-          Jensen és Eric segítségével…
-          a régi rendőrös haverod nyilvántartásából…
-          Nem lehet igaz!  Ennyire ismer ez a csaj! Te kis ördög - boxolt a vállamba.
-          Hé vigyázz én nem ördög vagyok, hanem egy angyal a pokolból!- boxoltam vissza.
-          ÁÚÚ! Mikor lettél ilyen erős? És mikor lettél ilyen telt?- sandított a melleim felé.
-          És te mikor lettél ennyire hülye? Várj! Mindig is az voltál!- öltöttem ki rá nyelvem.
-          Na, ez az Ecklair, akit ismerek és testvéremként szeretek!- mindketten elmosolyodtunk. Mindenki nevetett.
-           Antoa Bredson-nak van egy drogdíler öccse Filip Bredson. A drogbáró testvére halott és nem beszélt a haláláról senkinek még a rendőrségnek sem. Ez gyanús nekünk…
-          és azt szeretnéd ha kihúznék belőle valamit igaz?
-          Leitatjuk jó alaposan. Amit Crystalra bíztunk. 10 liter alkoholt is le tud húzni, de semmi baja nem lesz. – füttyentettem egyet.
-          Az komoly! - mondtam.
-          Aha!
-          Te meg elcsábítod, és ki szeded belőle a dolgokat. Ha rád mászik, és nem beszél, te hívsz minket és megyünk és kivallatjuk.
-          Na és mit fogsz felvenni?- kérdezte Csajszi.
-          Nem tudom talán farmert és egy dekoltált pólót?- viccelődtem, amit komolyan is vett.
-          Kisanyám csábítani mész nem csevegni! Na, gyere, én segítek ruhát próbálni!- mondta felháborodottan. Nyeltem egyet és a többiekre néztem. A fiúk kuncogtak, a csajok részvétet nyilvánítottak nekem. „Annyira rossz lesz?” kérdeztem a Tay-től. Mire csak bólintott. Ezt csak már fél szemmel láttam, mert Csajszi karon ragadott és be is húzott a szobámba.
-          Te elmész fürödni és addig megnézem a kiegészítőidet és a ruháidat. - kezébe nyomtam az ékszeres dobozomat és kezemmel a gardrób felé böktem, míg egy fehérneműt vettem elő. A fürdőbe mentem. Lágyan omlott a ruhám a padlóra mikor levettem. Beléptem a zuhany alá és megfürödtem. A kedvenc tusfürdőmet a tűz virágot használom. Édes, de mégis lágy és szexi illata van. Cseresznye illóolajjal. Még EY-től és volt barátnőjétől kaptam, nagyon szeretem. Éppen a lábamat töröltem a törülközővel mikor óriási sikolyt hallottam. Magam köré tekertem a törölközőt. Kirohantam. Csajszi a nyitott gardrób ajtó előtt sikított. Oda rohantam és bevágtam a szekrényt. A szobám ajtaja kivágódott és Edem lépett rohant be rajta. Már mellette is termett.
-          Hulla a szekrényben?- néztem Csajszira várva a választ. EY végig nézett rajtam. Kérdőn nézett rám.
-          Mi van? Fürödtem és sikított a nyitott gardrób ajtó előtt. Siettem.
-          Mi a baj?- megrázta a még most is sikító Csajszit és befogta a száját.
-          Még soha életembe nem láttam ennyi egyszínű és sötét ruhát - fellélegeztünk. A másik szobából hangos hahotázás hallatszott. Még láttam Eric vágytól égő tekintetét, de be is zárult az ajtó mikor Edem távozott. A tekintetétől elpirultam. Felvettem a fehérneműt, mit kikészített nekem Csajszi és mellé, hogy tökéletes legyen az álca, egy pusap-meltartót is. Leültem az ágyam szélére és néztem, hogy dobálja szanaszét a ruhákat a nyakamba. Már egy jókora ruhakupac volt körülöttem mitől alig tudtam mozdulni mikor, Csajszi száját elhagyta az a két szó, mely a ruhapróbák végét jelentette. Oh, igen!! Csak ennyi volt, de örültem neki. Egy dobozt nyújtott át nekem. Tudtam mi van benne. Nagyon jól tudtam. Anya ruhája volt mit akkor vett fel, ha munkát kapott az FBI-nál. Ugyanaz volt a feladata, mint nekem. A csábítás!  Sosem vettem fel. Ez volt az a dolog, amire sosem vettem rá magam. Túlságosan is fájt nekem. Ezt hordta azon a napon is. Csak ez maradt nekem tőle a nyakláncon kívül. Nagyot nyeltem kivettem a kezéből a dobozt és mentem a fürdőszoba felé. Mikor már becsukódott az ajtó mögöttem nekidőltem és gondolkodtam. Szedd össze magad menni fog! A csapatért és az életedért! Remegő kézzel kivettem a ruhát és felöltöztem. Egy félvállas felső volt, amit felvettem, mi csak mell alattiig ért és vérvörös színe vonzotta a tekintetem, ezzel még jobban kiemelte, hogy van mellem. Na, remek! Még énnekem is vonzza a tekintetem akkor mi lesz, ha kimegyek innen?
-          Épp az a cél hogy vonzza a tekintetet, különben nem lenne semmi értelme!- hallottam a választ a kis agyfürkésztől. Elnevettem magam. Felhúztam a farmer nadrágot, ami nagyon szűk volt és kiemelte a fenekemet. Kimentem megmutattam magam Csajszinak.  Leültetett egy székre és kikente a szemem asszem, feketére és így is telt ajkaimat vérvörös színűre. Szó szerint veszélyesnek tűntem. Egy rossz kislánynak, mit csak jobban hangsúlyozott nagyon sötét színű hajam és a bőrdzseki.
-          És végezetül hogy teljesen és meghazudtolhatatlanul tarolj a pasinál- nyújtott át egy cipős dobozt nekem- fogadd tőlem sok szeretettel. - Kinyitottam a doboz tetejét és megláttam a tartalmát, majdnem hanyatt estem. Egy vérvörös színű 10 cm-es tűsarkú virított benne, mi csak úgy sugallta felém, hogy: Kitörik a bokád, de megéri, mert szép vagyok. Csak úgy jellemezném, hogy dugj meg magas sarkú. Az arcomon éreztem, hogy elsápadok. Nem akartam megbántani, de én életembe nem fogom magamra felpasszírozni.Hát igen nem a legjobb barátom a cipő! Ő a kínzóeszközöm! Gondolatmenetem egy óriási kacajáradat nyugtázott. Tudom, hogy kihez tartozik.
-          Köszönöm!- mondtam mindkettőjüknek egyszerre, de ez szerencsére nem tűnt föl a barátnőmnek. Felhúztam a lábamra a nők kínzóeszközét és tipegtem benne egy két kört és mikor már jól mentem benne, mint egy igazi nő betettem a fülbevalót a fülembe, anya nyakláncát és kilibbentem a nappaliba. A csajok arcán féltékenység ült. Akik fiúk néztek engem keresték az állukat a földön. Taylor, Edem és Spens elkapta tekintetét rólam. Taylornak barátnője van és Spens a bátyám még jó, hogy elkapták a tekintetüket. Ha bátyám nem tudná hogy  ezek a dolgokat az életem megmentéséért teszem akkor soha az életbe nem engedett volna ki az utcára igy! Edem meg a haverom szinte a bátyám. Örülök neki hogy elkapta a szemét!  Jensen, Ian és Nick úgy néztek engem, mint akik soha életükben nem láttak nőt vagy inkább úgy minhta nem nézték volna ezt ki belőlem! És Eric szemében felcsillant a vágy és úgy nézett rám, mint egy kiéhezett farkas, szinte nyál csorgatva.
-          Ó haver erre igazán nem voltam kíváncsi! – mondta a gondolatolvasó.
-          Hát akkor ne kotorássz a fejemben. –mondta kicsit elkínzottan a vágytól Eric. Gonosz mosolyra húztam ajkam.
-          Mehetünk?- kérdeztem még mindig ördögi mosolyom kíséretében.
-          Na, tisztázzuk, hogy mi a felállás! A csajokkal elmegyünk pincérkedni az „ÚT a POKOLBa” nevű báromba. Ott Cystal leitatja a pasit ki a törzsvendégem és kiszeded, az infót belőle-nézett a szemembe- Nagyon figyelj oda, hogy ne vidd túlzásba. Gyengéje az ital. Bánthat is. Csábítsd el annyira, hogy hanyatt essen, de ne vidd túlzásba, mert rád mászhat, és akkor nem tudod leállítani. Megerőszakolhat. Érted?- adta ki az utasításokat Cassandra. Bólintottam, hogy megértettem, amit mondott. Kinyitottuk az ajtót és mentünk is. Még utoljára megölelt Spens és egy „vigyázz magadra és hívj, ha kell”-el megengedte, hogy elmenjek. Közben egy mobilt nyomott a zsebembe úgy hogy senki ne vegye észre. És már mentem is. Kocsiba szálltunk és már indultunk is hogy teljesítsük feladatomat. De valami miatt olyan érzésem volt, hogy nem fogom megúszni törött borda nélkül…