A blog röviden

Ez a történet Ecklair-ról szól, aki egy 20 éves átlagos lány. Vagy mégsem? Álmai nagy fenyegetést jelentenek neki. 21. szülinapján egy titokzatos személy jelenik meg álmában, segít a főhősnőnkön, aki viszont szeretné látni. Nem is sejti, a jelek amiket kap álmában mágikus erővel bírnak és azt meg nem avégkép nem, hogy aki ezeket a jeleket adja neki nem más mint az 1 éve halottnak hitt apja. Fölakarja használni a lányt ördögi tervének megvalósításában, de a lány ellen áll neki, kar részt venni apja ötletében. De sajnos nincs választása, mert sajnos előfordul, hogy a rémálmod maga az álmaid. Hogy szertehet bele a titokzatos Eric-be vagy hogy segít neki a vámpír ikertestvére aki az ún. " fehér tigris" vámpírbanda vezetője.....azt akkor tudod meg ha elolvasod!

Jah és még valami 1 komi után hozom a frisset.

2010. november 29., hétfő

1. Díjam

Nagyon nagyon köszönöm Angee-nak és Panka22-nek! Bár mégcsak az első fejezet van meg és így mégjobban örülök neki  

Kinek küldöm:

  • manok.a-nak

  • és vissza Angee-nak és Pankának ( és elnézést kérek ha nem lehet visszaküldeni de sajnos nem tudom a szabályokat mint már mondtam nem vagyok olyan régóta ebben a blogos életben)
  • C.s.i.t.r.i.-nek
  • prophecy-nek

Friss hétvége fele lesz szóval addíg is várom a vicceket mert legalább egy győztest had hirdessek! És 1 komi után jön a kövi!!!

2010. november 28., vasárnap

1. fejezet

            Sziasztok itt  az első fejezet. Remélem tetszeni fog mindenkinek és még egyszer csak őszintén nem sértődöm meg, és természetesen 1 komi után hozom a folytatást! nem is húzom tovább az időt:    JÓ OLVASÁST                                                                                                                   
u.i.: Vicceket nem kaptam ezért is hosszabbítom meg a határidőt!
u
       1.  fejezet- A sors döntő álom

„Különleges vagy”- ezek a szavak visszhangoztak egy folytában a fejemben, mint egy megakadt lemez. Könnybe lábadt a szemem a súlyos szavak után. Hagytam lefolyni egészen az államig őket. A szemem izzott a bosszúságtól. Miatta nem vagyok átlagos. Ő tett különlegessé.  Sokan szeretnének különlegesek, lenni, de ha már egyszer különleges vagy azt kívánod bárcsak átlagos lennél. Valaki a gondolat olvasáshoz ért, valaki a levitációhoz, valaki a jövőbe lát, valaki vámpír, valaki vérfarkas, valaki tündér. Csak egy dolog a különbség köztem és a természet feletti lények között, hogy ők belőlük több ezer is lehet, de belőlem csak egyetlen egy van. És Ő miatta. Minden porcikámat átjárta a fájdalom ahogy ránéztem. Ő küldte azokat az álmokat, Ő okozott fájdalmat nekem.. De mégis hogy gyűlöljem azt az embert akit születésemtől kezdve szerettem és aki viszont szeretett, megvédett, óvott? Elhagyott mikor legjobban szükségem volt rá. Ellökött magától mintha egy rongy lennék!manipulált kihasznál!! Próbáltam gyűlölni de nem ment. Dühös voltam rá de akkor sem tudtam gyűlölni ŐT. Miért vagyok ennyire elkeseredett, mért vagyok különleges? Minden a 21. születésnapomon kezdődött. Az a nap volt mely fenekestül felforgatta az életemet. Azzal hogy megkaptam életem legérdekesebb ajándékát. Bár hogy így visszagondolok rá senkinek nem kívánnám. Miért? Elmesélem:
"Mikor magamhoz tértem mindent sötétszürke köd függöny ölelt át. Nagy nehezen felkönyököltem, s körbenéztem még jobban. Egy temetőben voltam. A sírkövek rikító fehér színűen világítottak ki a szürkeség mögül. Ép úgy, mint a bőröm színe is. Karomat, nyakamat, lábamat vörös színű vágások és kék, zöld horzsolások borították. Egy kopott, törött, megviselt, vörös sírkövön akadt meg a szemem. Felkászálódtam-, ami nem volt könnyű, de sikerült- és elindultam a sírkő felé, mely előtt egy frissen ásott sír gödör volt ásva. Szakadt, vörös ruhám cafatokban lógott le és érdekesebbnél érdekesebb táncot járt minden lépésemnél. Mikor a gödör széléhez értem belenéztem. Egy arany szegélyeges, ütött, kopott, fekete koporsót pillantottam meg benne, tetején egy bordó rózsa volt. Alatta egy vörös felirat kezdett kirajzolódni:
                               Boldog szülinapot Ecklair!
Ledöbbentem. A rózsa egyre jobban kezdett fényleni, míg nem lett belőle egy vörös folyós massza. Különös alakú jelet formázott mely vörös fénnyel izzott. A szöveg tovább folytatódott:
                              Ez az én ajándékom neked.
De hát mi? Bárcsak ne kérdeztem volna meg!A jel mintha csak a két kézfejemre másolták volna elkezdett kirajzolódni és érdekesebbnél érdekesebb jelek sora vörösen fénylett egészen a vállamig. S hol vörös rajzolat érintkezett a tejfehér bőrömmel, égető fájdalom nyilallt belé. Mintha izzó vasat nyomtak volna csupasz bőrömhöz. Egyfolytában néztem a kezemet forgattam, nézegettem, mint aki most látná először a kezét. A fájdalom nem akart elmúlni egyre s egyre jobban fájt, égetett. A vörös fény vakító volt, s mintha valami aura ölelt volna körül felemelkedtem. Egyre magasabbra és magasabbra. A testem megfeszült és keresztet alkotott. A vörös fény bevilágította a temetőt, s a sírhelyeknek érdekes fényt adott, miközben a fájdalom belülről mardosott. Olyan volt mintha a bőröm alól égetett volna. Sajgott mindkét kezem. Üvölteni szerettem volna, de nem ment, mert a torkomon akadt a fájdalom. Tűrtem ameddig csak tudtam. S megkönnyebbülésre hírtelen a vörös fény egyre jobban halványult, a fájdalom egyre jobban múlt. De még nem nyugodhattam meg, mert még mindig a levegőbe voltam. Zuhantam egyre közelebb kerültem a talajhoz.
Becsuktam a szemem, hogy legalább ne lássan hogyan esek le, mert egy biztos volt, ha fölébredek nem is tudom, hogy hol, nem fognak a sebeim egykönnyen begyógyulni.. Majdnem földet értem mikor két vasmarok elkapott. Meglepődtem. Mikor kinyitottam a szemem és két gyönyörű barna számpárral találtam szemben magam. Elbűvölt. A tekintetem nem tudtam elfordítani egyszerűen fogva tartott. Milyen szép szeme van! Még sosem láttam ilyen tiszta mély étcsokoládé barna színű szemet. Egyre jobban fürkésztem tekintetét s láttam, hogy ő sincs vele másként. Aggodalmat véltem felfedezni a szemében. Most tényleg miattam aggódik? Még senki nem aggódott értem a bátyámon kívül. A karjaiban voltam s így éreztem, hogy izmos a felsőteste. Csak néztük egymást percekig. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana! Szőke haja kicsit kócos rossz fiús, de egyben kisfiús fazonú volt. Ajkai féloldalas mosolyra húzódtak. Olyan tökéletes volt az arca. Egyszerűen leírhatatlan. Ahogy néztem nem tudtam betelni látványával. Valami bizsergő érzés fogott el, a lábaim remegtek, ha nem fogott volna összeestem volna az biztos. De semmi sem tart örökké. Segített talpra állni. Közbe minden mozdulatával arra figyelt el ne essek. Mikor már a talajon voltak a lábaim megszólalt:

- Jól vagy?- Hangja mély volt, de mégis lágy. Olyan egyszerű kérdés volt, de mégis a szívemig hatolt. Hangjában annyi aggodalom volt, annyi törődés hogy el sem hittem, hogy nekem mondja. Kis gondolkodás után bólintottam. Sírás kerülgetett. Ezt észre is vette és szorosan magához ölelt. Fájdalmaim voltak. Fájó ponton ölelt meg, de nem érdekelt. Annyira jól esett a törődése. Egy két könnycsepp szántott végig az arcomon egészen az államig. Szorosabban magamhoz öleltem, bár tudtam, hogy ez újabb fájdalom nekem, de ez van ennél rosszabb nem is lehetne. Beszívtam az illatát. Bódító volt. nem olyan, mint a vámpíroké annál sokkal finomabb, bódítóbb és szinte szédítő. Életemben nem éreztem ilyet. Kerestem a hangomat. Nagy nehezen, de sikerült kinyögnöm annyit hogy:

- Nagyon, nagyon köszönöm.

- Szívesen. Így is sok sebed van, nem kell még több. Fájdalmas lesz az ébredés ezekkel a sérülésekkel is.


Meglepődtem. Tudja a titkomat? Nagyon úgy néz ki. Öleléséből kinéztem egy kicsit. Bele néztem a gödörbe. S még láttam:
Boldog szülinapot Ecklair, Ez az én ajándékom neked Az álmaid elől sosem menekülhetsz.                                                                                                                                      N-5 IK-2 A-1
 Bár fogalmam sincs mit jelentett, de nem akartam elrontani ezt a gyönyörű pillanatot. Tudtam hogy álmodtam, tudtam hogy Ő nem létezik és hogy egy álomképet ölelgetek de ha már itt vagyok megérdemlek ennyi fájdalom után egy kis boldogságot. De nem tartott sokáig mert felébredtem, s nem is gondoltam volna hogy VELE nem sokára találkozni fogok..."

2010. november 21., vasárnap

A legjobb vicc!

Igen jól olvastátok! Én arra kérek titeket, olvasóimat /eddig csak Angee-ról, Zsozso-ról vagyis Zsófiról tudokés természetesen Sáriról/ hogy tegyetek föl vicceket.
 Szabályok:
  • az első menetben egy VÁMPÍROS VICCES MEGJEGYZÉST ("beszólást") szeretnék,
  • KOMIBA kérem
  • következő VASÁRNAP ÉJFÉLKOR VÉGE! le lesz zárva!Ha hétfőn küldöd el nem tudom elfogadni!
  • Te találd ki! ne vedd le más blogjáról se a könyvből és a SOROZATBÓL se
  • Amit már egyszer megírtak v megírtad ne írd meg még egyszer és amivel már nyertek azt se
  • És a legeslegfontosabb dolog: A NEVETEKET írjátok ki!
  • És mivel Damon nem lesz benne a töribe nem kerül bele a történetbe se!
  • De azonban ha valaki szeretné hangsúlyozom nem muszáj de ha szeretné ha valahogy valami módon belecsempészhetem a töribe!
  • és ha esetleg nem értetek egyet velem abban, hogy ki nyert azt írjátok meg! De természetesen nem a saját viccedre érvényes hanem máséra!
  • Környezeti háttér is bele tehettek
  • A lényege, hogy minél viccesebb legyen!
  • És még valami ha nagyon kevés viccet kapok akkor meghosszabbítom az időpontot!
Aki a legviccesebb viccet írtja az:
  •  az elkövetkező héten a vicce és a neve  felkerül a blogra és
  • övé lesz a "hét vicce"!
  • És mint mondtam ha be szeretné íratni a töribe akkor belecsempészem!
Pl.: A heti nyertes xy:      
                                   ,,xy viccel"

Jó keresgélést/írogatást kívánok mindenkinek!!

2010. november 20., szombat

Nyitás

sziasztok itt van a bevezető rész és várom a komikat hogy van-e értelme belevágni. mint mondtam építő kritika csak a színtiszta igazság!remélem hogy azért felcsigáztalak titeket!

    S ott állt ő! Minden fájdalmam okozója.Minden porcikámat átjárta a fájdalom ahogy ránéztem. De mégis hogy gyűlöljem azt az embert akit születésemtől kezdve szerettem és aki viszont szeretett, megvédett, óvott? Elhagyott mikor legjobban szükségem volt rá. Ellökött magától mintha egy rongy lennék!manipulált kihasznál!! Próbáltam gyűlölni de nem ment.Dühös voltam rá de akkor sem tudtam gyűlölni a saját tulajdon apámat. De mégis hogy szerethettem ezt az ember, ezt az idegent?Mert aki előttem állt az nem volt más mint maga a sátán!

Hello!!

Mindenkit köszöntök! Ha van kedved és időd olvass bele a blogomba de ha csak kíváncsi vagy, vagy unatkozol vagy nem tudom mondjuk kérdezni szeretnél valamit akkor én szívesen várok mindenkit!
De egy valamit kérek mindenkitől ha meglesz az első fejezet: építő kritika mindig!
Ha nem tetszett a fejezet nem baj nem mindenkinek jön be minden! Szóval nyugodtan mond meg a véleményed!