A blog röviden

Ez a történet Ecklair-ról szól, aki egy 20 éves átlagos lány. Vagy mégsem? Álmai nagy fenyegetést jelentenek neki. 21. szülinapján egy titokzatos személy jelenik meg álmában, segít a főhősnőnkön, aki viszont szeretné látni. Nem is sejti, a jelek amiket kap álmában mágikus erővel bírnak és azt meg nem avégkép nem, hogy aki ezeket a jeleket adja neki nem más mint az 1 éve halottnak hitt apja. Fölakarja használni a lányt ördögi tervének megvalósításában, de a lány ellen áll neki, kar részt venni apja ötletében. De sajnos nincs választása, mert sajnos előfordul, hogy a rémálmod maga az álmaid. Hogy szertehet bele a titokzatos Eric-be vagy hogy segít neki a vámpír ikertestvére aki az ún. " fehér tigris" vámpírbanda vezetője.....azt akkor tudod meg ha elolvasod!

Jah és még valami 1 komi után hozom a frisset.

2011. július 9., szombat

13. fejezet

Sziasztok!
Hát ma elszántam magam az írásra, de ez lett belőle, egyáltalán nem lett jó, de úgy érzem tartozom annyival, hogy hozok egy fejezetet, ennyi idő után. Nem lett hosszú, sem jó, de remélem azért tetszik majd nektek. Hozok még jobb írást is, de jelenleg nem telik jobbra. A vége direkt függővég és elnézést érte, de nem bírtam ki :DD
Jó olvasást mindenkinek :DD
by Vivri

13. Fejezet – Karácsony egy kis csavarral


A szoba tele volt a banda tagjaival, s az önfeledt boldogság, a szeretet, a viszontlátás öröme belengte a szoba apró méreteit. A karácsony meghitt hangulata szinte nyugtató hatással volt mindenkire. Az ablakból lehetett látni, ahogy a fehér kis táncosok ezrei egységesen befedi a tájat, s az esti fényekbe burkolja az egész tájat.  A fahéj, és a narancs savanykás –de annál inkább kellemes- illata belengte a szobát, s mindenkire nyugtató hatással volt. Csajszi és Edem között az a bizsergés meg volt. Szinte kiéhezett pillantásokat küldtek egymás felé. Tony és Cassandra a veszekedés és a perverz beszélgetések terén voltak. Ian, mint örök szingli, egy üveg bor társaságát élvezte az estét. Míg David, Jensen, Nick, és persze Spenser nagy nevetések közt töltötték a karácsonyt.  Ecklair éppen a pezsgőt kutatta a hűtőben. Lassan mögé léptem, átkaroltam testét.

- Mit csinálsz? – kérdezte kuncogva. – Itt vannak a vendégek, és ha így folytatod, sajnos el kell küldenünk őket.

- Miért is ne? Te, én, s a fürdőkád, meg egy pezsgő. Nem is hangzik olyan rosszul vagy nem?

- Hát… meglehet… de mindent hallanak, amit mondunk, ugye tudod?

- Tisztában vagyok azzal, hogy egy vámpír társaság a közelben van, kik közül, az egyik a bátyád, s még egy van, aki a gondolatokat olvassa.

- Ennek örülök – nevetett egyet. Fordult velem szembe, és mélyen a szemembe nézett. – De most pezsgőbontás. –kiabálta el magát.

Csak kuncogni tudtam rajta. A polcról leszedtem a poharakat, hogy mindenki egy kis pezsgő adaghoz juthasson, mikor éles sikolyra lettünk figyelmesek. A poharak majdnem kiestek kezemből. 180 fokos fordulatot tettem, s megfordultam. Csajszi, Crystal nyakában. Crystal örömében sír, s egy kis cipőt szorongat. Odafordultam a megilletődött Taylorhoz, és csak annyit mondtam: Gratulálok öregem. Furcsán nézett rám, de mikor a kiscipőkre tévedt a szeme, teljesen lefagyott. Lassan azon voltam, hogy megnézzem a pulzusát, mikor Crystal odalépett hozzá, s gyengéden átölelte.

- Kisbabánk lesz? –kérdezte, kissé félve a választól.

- Igen kicsim igen. – Taylor felkapta a lányt s megforgatta a levegőbe. Aztán lassan a földre eresztette és egy szenvedélyes csókot nyomott ajkára.

- Hol az a pezsgő? –kérdezte boldogság dallamával a hangjában. A pezsgő dugója kipattant, a tartalmát a pezsgős poharakba öntötték. Mindenki felemelte poharát, koccintásra. A poharak halk koccanással összeértek, s mindenki megitta a tartalmát. Mindenki boldog volt, s örült. A meghitt hangulat, a szeretet s hát persze, hogy a kis párocskák együtt szeretnék tölteni, míg a szinglik, valami szeszes itallal töltötték a nap hátralévő részét. Mikor az emberek elszállingóztak, a szoba kiürült, Spenser és Ecklair beszélgetését lehetett még hallani a karácsonyfa alatt. Kacajuk betöltötte a szobát, s meghittség, szinte, kellemes volt számomra. Néztem, ahogy sötét haja ki van engedve, ül Spenserrel szemben és beszélgetnek. Aztán feláll, és a szobák felé veszi az irányt. Spenser is felkelt és lassan felém közeledett.

- Haver, tudod, ilyet nem mondok sok embernek, de te és a húgom, nagyon összeilletek. Sosem láttam ilyen boldognak, és mivel ennyire szeret téged, áldásom adom rátok. Látom te is szereted őt, és a boldogságotok útjába nem szeretnék állni. –mondta kicsit halkabban, de bátyi szigorral hangjában.

- Köszönöm Spenser. Én tényleg szeretem a húgodat. Nem okoznék neki fájdalmat. Azt szeretném, hogy boldog legyen.

- De ha bántod…

- Nyugodj meg, nem fogom. Előbb ölöm meg magam.

- Ajánlom is – kacagott föl. Aztán halk kopogást hallatszott az ajtó felöl. Vajon ki lehet az? Gyors léptekkel közeledtem az ajtóhoz. Lassan a kilincsre helyeztem kezem, s lenyomtam, kitártam az ajtót. Nem más állt az ajtóban, mint Ecklair. Sáros, szakadt ruhában, sérülésekkel testén. Megviselten. Az ütő is megállt bennem. Ha Ő itta van, akkor mégis kicsoda volt az, akivel egész eddig beszéltünk?