Boldog Új Évet Kivánok! röviden B.Ú.É.K.!!

Boldog új évet minden rendszeres olvasómnak! Komizómnak!

Mindenkinek sok sok szerencsét kívánok!!! De lefőképp a bétámnak: Grétinek
                                                                     És egy rendszeres komizómnak és olvasómnak: manok.a-nak!

U.i.: Holnap hozom az új fejezetet! Kitartás!!! Köszönöm hogy vagytok nekem! Szeretlek titeket!!

Boldog Karácsonyt!

Először is boldog karácsonyt minden rendszeres olvasómnak!

Természetesen a rendszeres komizóimnak is:

*  manok.a-nak

*  Beccanak

De ezen kívül is nagyon sok boldogságot annak a személynek ki hűségesen komizott nekem és a szívembe lopta magát! Boldog Karácsonyt manok.a!!

 

Boldog Karácsonyt az én bétámnak:

*  Grétának vagyis Csajszinak

Kívánok Boldog Békés Meghitt Karácsonyt mindenkinek, sok örömteli percet a családdal, finom vacsorát, és természetesen mindenkinek nagyon sok ajándékot! Remélem teljesül minden kívánságotok!

4. fejezet

4. fejezet-Bíztatás

 Egy hét telt el az „átalakulásom” óta. bátyám minden mozdulatomat figyeli. Ő értem aggódik én érte! Féltett az álmaimtól a világtól, de akit félteni kéne az ő! El kellene mennie, el kellene menekülnie, magamra hagynia, de nem teszi! Miért? Magam sem tudom, csak vigyáz rám, óv! Igazi jó testvérként viselkedik velem, de egy dolog mindig kiakasztja nagyon. Az hogy nem tud rajtam segíteni!Egy hét telt az események után álmomban csúnyábbnál csúnyább sebeket szerzek ezért is nem tudok aludni, megnyugodni, de főleg az, aggaszt, hogy látom szenvedni a másik felem. Ez kiakaszt, kértem hagyjon, de nem hallgat rám. A közöttük lévő kapcsolt nem csak szeretetből áll! Ha szomorú vagyok, ő ezt megérzi, ha megsebesülök ő is ugyanott megsérül, ha meghalok, akkor….. még belegondolni is szörnyű. Ő is szenved velem együtt! Egy valaminek viszont örülök, hogy nem látja az álmaimat! Borzalmasak szörnyűek senkinek nem kívánnám! Kéri tőlem hogy meséljem el, az álmaim osszam meg vele adjak át neki egy kis fájdalmat, de nem! nem tehetem. Ilyen volt az az álom is miből felébresztett:

-          Eck ébredj! Ébredj! Semmi baj semmi baj!- szorosan magához ölelt.

-          Bántottam valakit?

-          Nem! Mit álmodtál?- nem szólaltam meg jelezve hogy nem óhajtok beszélni vele erről!

-          Nem akartam szólni, mert eddig… Eck ha rém álmaid voltak eddig csak székeket emelgettél… nem szóltam róla, mert azt hittem, hogy elmúlik de… Eck földrengést okoztál most már muszáj beszélned álmaidról! hallod? muszáj! Oszd meg velem!- megfogta kezemet felemelte a füleitől kb. 1 cm-re jelezve, hogy bármit kibír, de én nem hagyhattam. Becsuktam a szemem! Koncentráltam és csak annyit „küldtem” neki, hogy: Nem!

-          Mért csinálod ezt?

-          mert megvédlek téged! Elég, ha én szenvedek! te rajtam keresztül is szenvedsz egy sort, de nem akarok több terhet rád rakni!

-          Oké!- mondta durcásan, de tudtam, hogy valamiben mesterkedik. Csak nem tudtam miben! Már úgy 5 napja! Kipattantam az ágyból kanapén mindenen hangsúlyozom mindenen mi a lábam alá került átgázoltam. Majdnem felbuktam az egyik cipőben, de ez sem állíthatott meg. Bátyám elé vágtam és útját álltam!

-          Mit titkolsz?

-          Semmit!

-          Ne álltass! Mit titkolsz? ki vele! Ne kényszeríts!

-          Vagy mi lesz?-mondta szinte már nevetve.

Utána szaladtam, feltartóztattam! Ez nekünk olyan volt, mint a játék! Nem haragudtunk egymásra, de ha legyőzöm, akkor muszáj elmondani!  Az asztal egyik oldalán, míg ő a másikon állt! Jobbra-balra fordult mit a fogócskába! Hát jó! Akkor játszunk mocskosan! Erőmmel felemeltem az asztalt és finoman arrébb tettem, szabad utat adva magamnak! Mielőtt levegőhöz jutott volna elindultam feléje! Már majdnem ráugrottam mikor elhajolt. Párnákat kezdett dobálni felém természetesen elhajoltam és az energiámmal egy-kettőt félre taszítottam. Most ő „támadott”. Neki futott és a kanapét feldöntve oda kapott… vagyis csak akart!  Mellé nyúlt! Na, most jöttek a vad dolgok! Gondolataimmal kinyitottam a konyha szekrényt és a fiókot kivettem a tányérokat! Elkezdtem feléje dobálni. A tányérok nekicsapódtak a falnak és apró pici darabokra hulltak szét! Most rajta volt a sor. Ő megfogta a 1,5m magas fikuszt cserepestül felém hajította! Elhajoltam, de nem hallottam a puffanást. 180 fokos fordulatot tettem tengelyem körül és szemben találtam magam Edemmel, a bátyám legjobb haverjával. Bátyám az alkalmat kihasználva hátulról lefogott és már nyomott is le a földre… „erőmmel” felemeltem és óriási lendülettel hátra löktem majdnem a falnak azért ennyire nem vagyok gonosz, hogy neki is lököm kb. 1cm-re a faltól megállítottam. Lassan a gondolataimmal felállítottam a kanapét és ráhelyeztem a tesóm pompás fenekét!

-          Ti aztán tudjátok rendezni a konfliktusokat! Bocs, de a csaj valami brutál jó!- letette a növényt és odajött - Na, ne nézz így rám!-mondta bátyának- Na, gyere ide te fruska! Olyan régen láttalak!- Átölelt és felemelt.

-          Én is Edem!- a legjobb haverom. Bátyám helyett is bátyám. Na és általában nekem ad igazat, amit nagyon bírok benne teljesen őszinte néha túlságosan is, ha engem kérdeztek és természetesen kicsit bevállalósabb mint Spens és meggyőzi általában a bátyámat bizonyos dolgokban! Kb. 107 éves vámpír. Különleges képessége, - ami nagyon ritka én mondom-, hogy ha valakihez vagy valamihez hozzáért látja, hogy ki fogta meg utoljára, mit mondott neki valaki vagy mit látott az utolsó 24 órában. nagyon ritka és kifinomult képessége van, de nagyon szereti használni másokon. Ami idegesítő, de nagyon kedvelem őt! A második bátyám!

-          Megint a hagymás tejfölös chips-szen vesztetek össze?

-          Nem! Egyébként is az még előtte volt múltkor a mézes puszin vesztünk össze! Most viszont azon, hogy Spens-nek van valami közölni valója!

-          Tesó ugye nem az, amit múltkor mondtál!-ránézett a kanapén ülő bátyámra és ki is olvasta a választ a tehetetlen arc kifejezéséből- Mondtam, hogy mond el, de te csak nem nem! Mond el neki! joga van tudni!

-          Mi? Te tudtál róla!?

-          Nyugi nyugi Eck! Tudom, hogy jó haverok vagyunk meg minden, de ezt a bátyádnak kell elmondania! Muszáj NEKI elmondania!

-          Spens?- néztem bátyámra. Csak mereven nézett előre valamit a távolban nem is értettem, hogy mit. Töprengett.

-          EY?- ezt a nevet én adtam neki aztán rajta maradt.

-          Spens?- most ő mondta.

-          Eck, én csináltam egy bandát.

-          Egy vámpír bandát? De szuper! De miért?-aztán megláttam bűnbánó arcát és lefagyott az arcomról a mosoly.

-          Nem! egy védő-vámpír bandát! A védelmedre!

-          Mi? Engem kell megvédeni? Majdnem megöltem Ericet! Meg téged is! Földrengést csináltam pusztán a gondolataimmal! És ha meglátnék egy rózsát tuti, hogy egy szárnyas szörnyé változom! és még engem kell megvédeni? Én vagyok veszélyes másokra nem ők rám!

-          Nézd ez nem a te hibád! az álmokat nem te küldted magadnak! A szörnyről sem te tehetsz, ne marcangold magad!- mondta EY.-A bátyád meg csak jót akar. Eric is beleegyezett, küldte a képüket kikkel fogunk együtt dolgozni. Majd ide fognak jönni.

-          Mindenki tudott róla csak én nem?- hatás szünet- Oké - egyeztem bele nagy nehezen látva metsző pillantásukat.

-          Na, nézzük, kikkel dolgozunk együtt - mondta a második bátyám.

Spens elővett egy sárga mappát és átnyújtotta haverjának. Leültek a konyha pult bár részéhez. Elővették a képeket és nézegették. Én addig „szedegetni” kezdtem a szilánkokat. Oda dobtam a kukát a barátomnak és ő a levegőbe emelte én pedig az összes szemetet bele „öntöttem” a kukába. szó szerint bele repültek a törött tányérok szilánkjai! Az asztalt helyére tettem. Párnákat a kanapéra dobáltam és már rend is volt!

-          Ezt sosem unom meg! hogy csinálod?-nézett bele a kukába.

-          Te hogy csinálod a tárgyas trükköt?-húztam fel a szemöldököm és féloldalas mosolyt megeresztve.

-          Ügyes!- mondta Spens.

-          Tényleg karácsonyi ajándékra megteszi a legrondább tányér készlet is. Lesz mit a fejéhez vágnom a néger csók miatt - mondtam kuncogva.

-          De véletlenül se kést! mert a végén az lesz a végzetem meg a néger csók!-mondta felháborodottan Spenser.

-          Észben tartom: a legújabb kerámia kést karácsonyra, a legrondább tányér készlet a nagyinak! Spenser élete még kérdéses!- mondta hahotázva. A konyha pult mögé mentem elkezdtem főzni.

-          Csilis bab vagy rakott krumpli?

-          Mákos guba- mondták egyszerre.

       Főztem és közben gondolkodtam. Egy valami motoszkált a fejemben egy folytában. A férfi mondata. Felidéztem az arcát, vagyis ami látszott belőle, a mondatait: - Az üzenet: Menj arra a helyre hol élni, halni nem lehet, egy fontos személy kinek élete élet és halál között lebegett! Pontosan éjfélkor! Egyre többször és többször gondoltam végig míg nem tudtam elhessegetni a gondolatot. Muszáj volt letennem a kés. Nekidőltem a konyha pultnak és az arcomat beletemettem kezembe.

-          Minden rendben?

-          Igen – mondtam kezemet leengedve.

-          mi jár egy folytában a fejedben?

-          Semmi!

-          Na, én szerintem ki megyek mielőtt nekem dobtok egy tányért!

-          Nem kell most nincs hangulatom hozzá!

-          Mi motoszkál a fejedben- kérdezte újra testvérem.

-          Semmi - mondtam újra- jól vagyok!

-          Nézd, nekem nem tudsz hazudni, érzem, hogy úgy 7 napja csak egy valamin jár, a fejed csak nem tudom min!

-          Na ezt még nekem sem tudod beadni!- mondta EY is.

Nem szóltam. Nincs titkom előttük. Ez van. Végiggondoltam az egész helyzetet. El kell mennem arra a helyre, de meg kell fejtenem, hogy hova szóval egy kicsit beavatom őket.

-          Mikor „átváltoztam” úgymond egy transz belli világban voltam….- elmondtam nekik az egész történetet. A pasast, a mondatait stb. Árgus szemekkel figyelték mondataimat.

-          Szerintem menjünk el arra a helyre.

-          Kösz ez nem jutott eszembe! Csak egy bökkenő van, hogy lövésem sincs hova kell menni és melyik nap! - mondtam merő gúnnyal a hangomban- bocsi csak ideges vagyok!

-          Semmi! Szóval mit is mondott?

-           Az üzenet: Menj arra a helyre hol élni, halni nem lehet, egy fontos személy kinek élete élet és halál között lebegett! Pontosan éjfélkor!

-          Egy fontos személy ki élőhalott! Ennél egyszerűbb nincs is! A bátyád az december 23.-án változott át és te is ott voltál vele! Az árnyak út 4. lakásának a tetején!

-          Te zseni vagy! De mi van, ha egy másik fontos személyről beszélt?

-          Szerintem, nem mert emlékszel a vörös feliratra faladon?- bólintottam - Az volt felírva 1999. dec. 23. Az az én átalakulásom napja. Szóval biztos!

-          KÖSZI, SRÁCOK!!- öleltem meg őket egyszerre.

-          Elkísérünk téged! De addig van még 8 napunk.

Folytattam a sütés-főzést.  Közben a fiúk egy folytában viccet meséltek. Sokat nevettem velük együtt. Mikor kész lett a guba, 3 felé vágtam és tányérokra helyeztem. Odavittem nekik és el is kezdték falni. Igaz hogy vámpírok, de imádják a mákos gubámat, sőt sokat esznek. Jó volt nézni, hogy ennyire szeretik a főztömet.

-          Kikkel fogunk együtt dolgozni mutassátok!- elvettem a sárga dossziét, kinyitottam és kivettem a képeket belőle. Nézegetni keztem.

3-2. vált.-Az érem másik oldala

Sziasztok itt az átívelő fejezet! Mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt!!! Bár nincs javítva de nekem és bétámnak is sok dolga volt! Úgyhogy karácsony után két ünnep között megkapjátok javítva is! Igen ez a nyers változat de ígrem majd megkapjátok javítva is! Jó olvasást!

3.fejezet-Az érem másik oldala:

Majd megérted mondtam bátyámnak. nagyon féltett engem tudtam, hogy kiborul, de nem hagyhattam. Nagyon fájt a karom azok a jelek égették. Valami megváltozott bennem éreztem nem tudtam mi az, de valami borzasztó! Meg kellett védenem őket magamtól! Muszáj volt! Lábaim nem bírták tovább ezért összeestem. Ez után minden elsötétült és az érzelem mentes tudatlanság körülölelt.

   Körülöttem minden sötét volt. Semmi, de semmi nem volt körülöttem csak a feketeség. Olyan volt, mint a filmekben. Nem értettem a helyzetet. Csak ültem percekig így mikor egy fehér pont közeledett hozzám. Fejmagaságban volt, nem is értetem mi az csak felálltam közelebb mentem, hogy megnézzem, hogy micsoda. de inkább valakit kellet volna mondanom! Egy férfi sziluettje rajzolódott ki előttem. Lassan, hangtalanul mozgott. egy fekete köpenyes alak fejébe húzott csukmával és karddal a hátán!   fehér bőre csak úgy vakított. közelebb jött hozzám egyre és egyre közelebb. Fölkeltem a - mondanám a földnek, de sajnos a semmi volt alattam- földről és csak álltam és vártam, hogy utolérjen. Még a köpenyének susogása sem hallatszott! Vajon hogy csinálja?  Megállt 1 méterrel előttem. Csak néztem és ő is nézett engem. Úgy 182 cm magas lehetett, köpenyén - amennyire lehetett látni- keresztül látszott, hogy nem éppen egy vézna személy. Féloldalas mosolyra húzta száját és megszólalt:

-          Utolsó találkozásunk óta nagyon megváltoztál! teltebb lett az ajkad, hajad hosszabb, karcsúbb alakod lett! Érettebb és csinosabb lettél!- mondta úgy, mint egy öregember egy rég nem látott fiatal ismerősnek. –üzenetem van számodra!

-          Ki maga?- kérdeztem. annyira ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. De ismert engem régebbről. de nem ugrott be hogy honnan.

-          Á-Á-Á-Á-Á!! Mindent a maga idejében! Üzenetem van számodra!

-          Ki maga?

-          Ó igen a jó öreg makacsságod! Igen erre számítanom kellett volna! 1 hét múlva nem így fogod gondolni! Nem kényszerítelek semmire, de a saját érdekedben mondom! Hagyd abba!

-          Miért?- és válaszul legyintett egyet a levegőben kezével. Ekkor a kezemen a vörös jelek kirajzolódottak és vörös szárnyak álltak ki a hátamból. Szárnyak?

-          Mit csináltál velem?- ordítottam neki kétségbe esetten a fájdalomtól és a meglepetségtől.

-          Maradj csöndben!-parancsolt rám!- Az üzenet: Menj arra a helyre hol élni, halni nem lehet, egy fontos személy kinek élete élet és halál között lebegett! Pontosan éjfélkor!

-          Ezt hogy érti? És ki maga?

-          Mindent a maga idejében - ismételte meg mondatát és már fordult is épp menni is akart - Ja és még valami! Ne lepődj meg, ha megölsz valakit!- megfordult. Elment. Otthagyott szenvedni egymagamban!

Csak egy kis ÍZELÍTŐ!!

Itt egy kis ízelítő a kövi fejezetből! A 4. fejezet előtt lesz egy aprócska rész csak kis semmit mondó összekötő rész de mégis nagy szerepe lesz a következményekben.Azt publikálom először utána a fejezetet! Szóval még a héten de hozom a frisset! Na de nem is húzom az időt itt a 4. fejezet előzetese!

"- Ne kényszeríts!
- Vagy mi lesz?
Utána szaladtam, feltartóztattam! (......) Most ő „támadott”. Neki futott és a kanapét feldöntve oda kapott(… ) Na, most jöttek a vad dolgok! Gondolataimmal kinyitottam a konyhaszekrényt és a fiókot kivettem tányérokat! Elkezdtem feléje dobálni. A tányérok nekicsapódtak a falnak és apró pici darabokra hulltak szét! Most rajta volt a sor. Ő megfogta a 1,5m magas fikuszt cserepestül felém hajította...

Részeket kihagyva ugyan de ez az előzetes! remélem felcsigáztalak titeket. Ha minden jól megy ma talán megkapjátok az átívelő fejezetet! A címe:Az érem másik oldala 
Nem hosszú igaz, de a 4. fejezetet hozom a héten!

A hópelyhek varázslata!

Igen még nem fejezettel jöttem! csak egy kis apróság! Jövő héten hozom a fejezetet és egy kis karácsonyi bónuszt! Mégegyszer elnézést!
  Ezt az aprócska kis mondatot és képet szeretném megosztani veletek kedves olvasóim! Egy másik helyen találtam és annyira megtetszett a mondat és a kép is hogy muszályv volt feltennem!

Minden hópehely egy apró kristálycsoda. Olyanra képes mire senki más! ártatlan tud maradni míg el nem olvad!                                   (gyöngyesz szavai nyomán)

Minden hópehely egy apró kristálycsoda. Egy csöpp tovatűnő varázslat ...
(gyöngyesz szavai)

3.fejezet

 Sziasztok kedves olvasóim! Bocsi a késésért de egy két dolog közbe jött!! De itt van a fejezet! mindenkinek mondom hogy ez egy kulcs fontosságú fejezet! Ezt nagyon, de nagyon fontos! ez a továbbiakban nagyon fontos mérföld kő szóval olvassátok el!! Várom a komikat! Egy ajánlott zenét is csatoltam hozzá! Azért mert nagyon szeretem ezt az együttest másrészt a dal miatt (tetszik, lehet hogy nem mindenkinek de ha van időd hallgasd meg:)) és nézzétek a falat innen az ötlet a rózsával kapcsolatban! Ezt a fejezetet MYKÁNAK küldöm! Nagyon nagyon boldoggá tett!!

http://www.youtube.com/watch?v=Y7VGOnV2QhU

3. fejezet - Baljós jelek

/Eric szemszöge/

Mikor beértünk Spensel a szobába a torkán akadt a mondat.

-          Ezért- válaszolta Eclair miközben a falra mutatott. Mindegyikünk szeme rátapadt a falra. Egy rózsa lógott azon fejjel lefelé és valami vörös folyadék csöpögött belőle egyenletesen. Beleszagoltam a levegőbe és megkönnyebbülésemre nem éreztem a vér szagát. Nem tudtam elképzelni mi lehetett az a folyadék, de szerintem jobb is hogy nem tudom. De nem is a rózsa miatt voltunk meglepődve, hanem azon a szövegen, ami a rózsa alatt volt azzal a bizonyos folyadékkal írva: a fájdalom elől nem menekülhetsz az álmaidban sem! 1999. dec. 23.   N-5 IK-2 A-1

Ecklair nagyon furcsa volt! Háttal állt nekünk, megbabonázva csak nézte a falat. Valami nincs rendben! Spencer is csak állt nézte húgát ő is észrevette, hogy valami nagyon nincs rendjén. Mikor tekintetem újra a lányra emeltem, észrevettem, hogy a kezét takarásban tartja. Fejét elfordította, hogy még véletlenül se lássuk arcát, de így se tudta elrejteni előlünk fájdalmát. Kezén az álombeli vörös jelek vörös lettek. S ekkor rám emelte tekintetét és azt mondta:

-          Menjetek innen, de nagyon gyorsan. Kérlek, vidd el őt- ekkor ránézett bátyára-, ha te nem viszed el akkor nem fog elmenni. Kérlek!- érezte, hogy valami baj van szinte könyörgően nézett rám azokkal a szép zöld szemeivel. Szinte éreztem ebből a tekintetből, hogy tehetetlen kétségbe esett és nagyon nagy fájdalmai vannak, de ő mégis miattunk aggódott.

-          Nem tudom mi lesz, de vidd el, kérlek, nem szeretném, ha bármi baja is lenne! Nem akarom bántani, ne engedd, a közelembe kérlek még akkor sem, ha összeesek!- mondta a gyönyörű ívű. telt ajkán fájdalomtól elkínzottan.

-          Mért teszed ezt velem? mi a baj mond el! érzem, hogy valami felzaklatott, de zavar, hogy nem tudok segíteni neked!- üvöltötte oda neki fájdalmasan bátya.

-          Majd megérted-mondta válaszul és térdre rogyott. Testvére már rohant is volna oda hozzá, ha én meg nem állítom. lefogtam a két kezét, magamhoz szorítottam, hogy ne tudjon odamenni hozzá, bár én is szívem szerint odaszaladtam volna hozzá átöleltem szólítgattam volna, de meg kellett tennem, amit kér.  Vadul küzdött kapálódzott, mint egy ötéves kisgyerek, de mivel védő vagyok, ereje eltörpül az enyém mellett.

-          Engedj oda hozzá, engedj, Engedj, ENGEDJ!!!!!!!! Engedj már! oda kell mennem hozzá!  látnom kell őt!  Kérlek!

Nem hagyhattam.  Kivittem az ajtón kívülre, még időben. Ugyanis mikor végre kiértünk egy óriási robbanás, ereje nekivágott miket a szemközti falnak. Mindent beterített az ajtó maradványai, a vakolat le mált darabkái, a szakadt függöny foszlányai, a falból kiszakadt vezetékek. Spencert kiütötte a robbanás ereje, fejéből vér folyt. De egyéb baja nem esett. Mikor benéztem a szobába ott sem volt jobb a helyzet.  Ecklair még mindig térdre rogyva, lehajtott fejel volt a földön, bár nem igazán láttam őt mivel nagy volt a por. Mikor már jobban megnéztem őt akkor vettem csak észre a robbanás okát. Gyönyörű vörös szárnyak bontakoztak ki hátából erős vörös fény kíséretében akárcsak egy hamvaiból feltámadó főnix!  Ekkor felemelte fejét rám nézett s egyből tudtam mitől akart meg védeni minket. Vagy kitől. S ez a valaki nem volt más, mint saját maga! Bőre porcelán fehérnél is fehérebb, sápadtabb, gyönyörű ajka Kicsit teltebb és sötétebb volt. Haja sötétebb, egyenesebb lett. de mikor tekintetét rám emelte akkor ijedtem meg leginkább. Gyönyörű zöld helyett egy mélyfekete szem pár nézett vissza rám. Melyből csak úgy sugárzott a gonoszság az elszántság és a vakmerőség! Egy gonosz féloldalas mosolyt villantott felém és akkor átjárt a fájdalom. ez nem ő! Egy kecses mozdulattal felállt. Körbenézett azzal a bizonyos „keresek valamit” nézéssel és mikor megpillantotta azt a dolgot, amit kereset egy ördögi mosollyal jelezte. Határozott, de mégis „rosszba sántikálok” lépkedtek odament egy tömör fém golyóhoz (Ami szerintem valami dísz lehetett, és biztos Eclair-é), lehajolt érte, felvette forgatta vizsgálgatta nézegette.  Markát kinyújtotta, másik kezével beletette a golyót.  Ekkor rám pillantott ördögien és csak egy pillanatra pillantott vissza a golyóra és újra rajtam volt tekintete. A tárgy már nem volt a kezében 2-3 centire tőle lebegett a levegőben. Markát elkezdte behajtani miközben egyszer se ért hozzá a golyóhoz. A gömbön az ujjai nyoma kezdtek kirajzolódni, mintha csak egy egyszerű gyurma lett volna.  Újra kinyitotta az ujjait, de eközben a fém dísz még mindig lebegett. Ördögi mosolyt villantott rám, közben kezét villámgyorsan ökölbe szorította, így az említett gombolyag eltűnt. Utána fém reszelék maradt csak csupán. A lebegő fém port markával körülölelte akárcsak egy profi bűvész. Szájához emelte öklét kinyitotta és mintha csak egy puszit szerettet volna küldeni elfújta a fal felé a port. A falra pillantottam, a fémforgács beleállt a falba mintha csak egy sündisznót dobott volna neki a falnak. Újra rám nézett.

-          s most jöjjön a finálé- felemelt erejével, széttárta karját és felemelte az összes olyan tárgyat aminek „gyilkosság helyszínéről” jelzőt lehet adni. Letette kezét odasétált hozzám. Körbe járt végignézett rajtam, mintha egy múzeumbeli marcipán figura lennék. Újra megállt előttem. Szemembe nézett. Olyan tűzzel, szenvedéllyel hogy még a legjegesebb férfi szív is megolvadt volna. Ujjnyira volt tőlem az arca, s lehelete szédítő. Ezt nevezném Halálba csábításnak. szívem meglódult csilingelő hangjára. Eddig is kedveltem ezért is kaptam el álmában, de most egyszerűen mikor a legnagyobb szüksége volt rám akkor éreztem legjobban azt, hogy kedvelem. Olyan volt mit egy haláldémon szinte égette minden porcikámat mikor az állam alá tette kezét. Szédültem, mint aznap este. Mikor karjaimban volt mikor hozzámért, mikor letámadott, minden mozdulata, könyörgése itt volt lelki szemeim előtt. Elfogott a vágy hogy magamhoz öleljem, hogy megvédjem, hogy elcsábítsam, hogy megcsókoljam. Az ún. nyálas regény beli „vörös köd”. S ezt észrevette s mintha mézesmadzagot húzogatna előttem megszólalt:

-          Rossz kis fiú mocskos gondolatokkal! Ez tetszik! - mondta még szexibben és még lassabban miközben felsőtestemen végig húzta ujját így incselkedve velem. - Nehéz ellenállni a kísértésnek mi?- incselkedett tovább a szemeivel.

-          De mindent a szemnek és semmit a kéznek!- fájt, hogy nem érhetek hozzá, fájt, hogy nem mozdulhattam meg. erősebb volt, mint bárki, akit ismertem. Ő olyan lény volt, mint akit még soha sem láttam. De mégsem ő volt nem ő. Egy másik személy, aki gonosz és csábító. Ezt ki is használja! Szó szerint bárkit a halálba tudna csábítani bármikor. Csak egy különbség van közte és a többi ember között, hogy ő tényleg megölne bárkit, ha esetleg nem felelne meg neki.

-          S jó voltál?- kérdezte akárcsak egy kivégzésen vagy mikor megkérdezi a Télapó a gyerekektől hogy megérdemlik-e az ajándékot. - Próbára teszlek!- szépen egyenletesen a nyakamhoz nyúlt és simogatni kezdte. Körmével egy kisebb sebet ejtett mire felszisszentem. Egy csepp vér vöröslött ujja hegyén óvatosan lenyalta ujját ízlelgette a véremet, szeme elszürkült, s megszólalt:

-          Látom öltél már, gyilkoltál is. elvesztetted a fejed igaz? rátámadtál- közben kezdtem felidézni a szörnyű múltam – Verted, igaz?- olyan képet vetített elém, amire egész életemben nem voltam büszke.

-          Bántottam nem vagyok rá büszke de…

-          Semmi de! Öltél erre nincs mentség! - erejével a szemközti falnak lökött és a földre zuhantam. De fájdalmaimnak itt nem volt vége, mert gondolataival megfogta a lábam elkezdett húzni, míg oda nem értem hozzá. Letérdelt és egyik lábát ráhelyezte felsőtestemre, megfogta a nyakamat s készen állt megadni a kegyelem döfést. Kezében volt az életem:

-          most búcsúzz el az élettől! Utolsó kívánság?- kérdezte drámaian.

-          Csak ez - megfogtam az arcát, ajkaimat ajkaira tapasztottam - Tudom, hogy ez nem te vagy- és újra megcsókoltam lassú, érzéki csók volt - Térj magadhoz-s szemébe néztem és annyira örültem mikor azok a gyönyörű zöld szemeit megpillantottam. Újra önmaga lett!

3.díjam

Nagyon köszünöm Becca-nak az újjabb díjat! a harmadik a héten! Nagyon nagyon köszönöm!!!Kedvesek vagytok!

Kinek küldöm:

manok.a-nak!!

2. fejezet

Sziasztok kedves olvasóim itt a második fejezet, melyben betekintést nyerhetünk egy kicsit Eclair életébe. Nem az egészbe hanem egy részébe. Báttya viselkedésébe, óvásába, féltésébe és a bizonyos begmentő (az álom és a velóságbeli) nevét is megtudjátok. De itt a ti tudni valótok váget is ér mert a végén nagy csattanó van. Hogy milesz a  falon az a következő fejezetben kiderül és hogy megnyugtassalak titeket egyelőre Bétámnak sem árulom el hogy mi lesz a folytatás! Bár tudom hogy nyaggatni fog napokon keresztül de ennyi áldozatot megér! Na nem is húzom tovább az időt jó olvasást! és mostmár 2 komi után hozom a frisset!

2. fejezet: A legjobb báty

Mikor magamhoz tértem (ténylegesen) arra lettem figyelmes, hogy valaki fölém magasodik, apró pofonokat osztogat arcomra és kétségbeesetten a nevemet kiabálja. Amit tettem ösztönös volt. Megragadtam vállait és fölé magasodtam. Térdemet a combjába mélyesztettem mire felkiáltott. Csípője a két lábam között volt, karom erősen tartotta az övét és szinte tapintható volt a meglepettség, s fájdalom is egyaránt melyet én okoztam neki. Lehajtottam fejem kifújtam a levegőt. A kezeim remegtek a fájdalomtól és éreztem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy össze is esek. A rossz emlékeim bevillantak mit egy képsorozat, de gyorsan el is hessegettem a fájdalmas emlékeket, hogy ne okozzak magamnak még több fájdalmat. Kinyitottam a szemem és egy megdöbbent gyönyörű mély étcsokoládé barna szempár nézett vissza rám. Honnan ilyen ismerős? Kutatott a szememben és egy csibészes mosolyt megeresztve, azt mondta nekem:

    - Sok nőt levettem már a lábáról, de hogy szó szerint egy nő fog ledönteni a saját lábamról arra nem számítottam.

    - Kérlek, ne bánts!- kértem.

    - Ne érts félre én, nem akarlak bántani.

Megkönnyebbültem, s a megkönnyebbülős miatt már a karom nem bírta a rám nehezedő fájdalom súlyát és szó szerint karjaiba estem. Óvatosan kiszállt alólam és karjaiba vett, elvitt onnan.

     - Nyugi sssssss nem lesz semmi baj! Hogy hívnak?

     - Eclair Eclair Dream.

     - Én Eric vagyok. Hogy vagy?

Vettem egy nagy levegőt és válaszoltam:

     -Jól. Ne haragudj, hogy rád támadtam.

     - Miért csináltad?

     - Mondjuk, úgy hogy megjártam már a poklok poklát is, és semmi pénzért nem hagynám, hogy egy férfi keze által haljak meg! Inkább beledöglök a fájdalomba, mint, hogy egy férfi bántson!

      - Értem sajnálom!- mondta halkan.

Elvitt egy kocsiig kinyitotta az ajtót és betett engem az anyós ülésre.

-          Felhívom a bátyádat.

-          Nem kell nincs szükségem rá-és már ki is akartam szállni az autóból, de utamat állta.

-          Ugye ezt most nem gondolod komolyan?! Szó szerint a karjaimba estél és még azt képzeled, hogy csakúgy szó nélkül elengedlek?!

-          Igen-válaszoltam a hangomat felemelve.

-          Hátrább az agarakkal kiscsillag! Semmi durvaság én, nem akarlak bántani, és remélem, te sem kényszerítesz rá!

-          Ne nevezz kiscsillagnak! És nem kényszerítelek, ha nem szólsz a bátyámnak.

-          Mit is veszekedek itt veled?! Nálam van a telefonod. - és már kereste a testvérem nevét a telefonomban megnyomta a hívás gombot és várt. Végig néztem magamon. Abban a ruhában voltam, mint álmomban. Testemet ugyanazok a horzsolások fedték. Ekkor felidéztem az álmom: a gödröt, a rózsát, a jeleket a bőrömön, a lebegést, a zuhanást és titokzatos megmentőt, és azokat a bizonyos N-5 IK-2 A-1. De ki mentett meg? Nem tudom, nem emlékszem, mintha az arcát kitörölték volna az emlékeimből. Csak annyit tudtam felidézni kinézetéből: hogy gyönyörű étcsokoládé barna szeme van. Elkezdem az egyik ruha foszlányommal játszani, s ekkor bevillant egy kérdés a fejemben: A ruhámon nincs zseb, de akkor hol volt a telefonom?

Az ábrándozásaimból a bátyám egy levegőjű mondatai ébresztett fel:

-          Jaj, Eclair hol vagy, jól vagy mit csinálsz mért tűntél el csak mond meg hol vagy és én megyek érted…- ekkor jelentőségteljesen rám nézet Eric, mintha csak azt mondta volna: Miért is ellenkeztél? A vonal másik végén a tesóm már majdnem elment hetet hét határig a kérdéseivel mire megtalálóm közbeszólt:

-          Hello!- Szinte magam előtt láttam Spenser elsötétülő arcát, vámpírtekintetét. Mindig zabos, ha rólam van szó, főleg ilyen ügyekben. Éreztem a haragját, dühét, féltését és egyben fájdalmát is.

-          Mit műveltél vele? Hol van? Ha egy haja szála is meggörbül, saját kezűleg tépem ki a szíved. - mondta a vámpír sziszegésével. Ha így beszél, akkor, jaj, annak, aki a közelében van! Itt az ideje, hogy közbe szóljak:

-          Bátyó itt vagyok!- s átnyújtották nekem a kagylót.

-          Jaj, istenem Eclair, annyira aggódtam érted! Hogy vagy?

-          Jól.

-          Ne mond már nekem hogy jól vagy megtapasztaltam a sérüléseidet, fájdalmaidat, csak egy különbség van te és én köztem, hogy te nem gyógyulsz olyan gyorsan, mint én!- mondta indulattal hangjában.

-          Mit mondjak? Azt hogy itt ébredtem egy poros temetőben összeverve egy vörös ruhában mely keveset takar belőlem, és még meg is fagyok benne. És ezek mellett egy olyan felkavaró álmom volt, hogy mindjárt elbőgöm magam, semmire nem emlékezek az előző két napból! (Bár abban nem  voltam teljesen biztos hogy két nap volt de már lendületben voltam nem akartam kijavítani) És itt van mellettem egy pasi, akit letámadtam, mert azt hittem bántani akar és a karjaiba estem szó szerint! Na ha már ennyire tudod minden érzésemet, akkor mond, meg hogy vagyok - üvöltöttem a kagylóba.

-          Ne haragudj! Hol vagy érted megyek!- az első mondatot halkabban a többit hangosabban mondta. De amire nem számítottam, az az volt, hogy Eric megszólalt:

-          Majd én elviszem.

-          Köszönöm hálás vagyok érte. - mondták a kagyló másik oldaláról.

Na, remek a pasik megbeszélik, mi a jó nekem aztán ide-oda dobálnak. Mindegy rájuk hagytam. Mikor letették a telefont, beszállt a volán mögé és elindultuk. Megadtam a címünket. Útközben egy dolgon járt a fejem, amit nem tudtam kiverni a fejemből. Eric arca mikor meghallotta a Spenser szót. Biztosan tudta, hogy a ,,fehér tigris”vámpír banda vezetője. Sokszor bántottak, hogy a bátyám teljesítse a követelésüket. De csak egy természetfeletti lény ismerheti föl őt. Eric karján lévő tetoválás sem hagyott nyugodni. Honnan ilyen ismerős? Meg is van a tavalyi támadómnak is ilyen tetkója volt. Mindez arra utalt, hogy egy igazi védő mellett ücsörgök. Minden védőnek más az ereje. Az említett védő, aki megtámadott irányítani tudja azt a személyt, akivel találkozik. De akkor lepődött meg legjobban mikor szemben álltam vele és tehetetlenül próbálkozott, de nem sikerült neki a hatása alá vonni! Erre a gondolatra elmosolyodtam és annyira elkalandoztam, hogy csak akkor vettem észre, hogy haza értünk mikor a testvérem villámgyorsan átölelt.

-          Eclair, te jó ég annyira izgultam érted! Had nézzelek-végigmért és düh lángolt fel a szemében és bennem is. A karjait a hátamra és a lábam alá helyezte és ez által felemelt és a karjaiban találtam magam. Bevitt a nappaliba és óvatosan letett a kanapéra Leguggolt, hogy a szemünk egyvonalban legyen. Két keze közé vette az arcomat.

-          Nem lesz semmi baj. Ki tette ezt veled?–éreztem a leheletét az arcomon mely megnyugtatott. Nem bírtam tovább visszatartani könnyeim melyek csak úgy ömlöttek végig az arcomon. Megráztam a fejem, és átölelt. Nyugtatgatott szavaival, simogatta a hátamat, míg meg nem nyugodtam. Megharapta a kezét és oda nyújtotta nekem, hogy igyak belőle. A csuklója felé hajoltam és elkezdtem inni mézédes vérét. Mikor már eleget ittam eltoltam a kezét a számtól, de ő csak visszanyomta a számba a kezét.

-          Még nem gyógyultál meg és még fájdalmaid vannak.– tiltakoztam–Nekem nincs szükségem az erőmre. Nekem az a legfontosabb hogy te jól legyél- újra számhoz tolta vérző kezét, újra inni kezdtem vérét. Mikor már eleget ittam eltoltam kezét megint. Tudta, hogy még nem vagyok, jól de nem erőltette. Minden mozdulatomat árgus szemekkel figyelte. Eric az egész műveletet végignézte. Az ikertesóm feláll és odament megtalálómhoz.

-          Kösz haver ez nagyon sokat jelent számomra, hálás vagyok érte. Lógok, neked egyel.

-          Szívesen, semmiség.

Fölkeltem és bementem a szobámba kivettem egykét, tiszta ruhát és mentem zuhanyozni. Mikor végeztem tisztán és felöltözve kijöttem a fürdőszobából. Arra lettem figyelmes, hogy valaki figyel, éreztem. A sós szag megcsapta az orromat, s a felismerés elevenen nyilallt belém. A vér szaga volt. Körbenéztem és a falamon akadt meg a szemem. Lenyeltem egy sikolyt.

- Spenser, mikor jártál utoljára a szobámban?

- Nem mentem be a szobádba, ha csak nem kérted. Szóval, ha jól számolom két héttel ezelőtt pénteken, miért? Talán valami baj van?

-  Azt döntsd el te.

- Miért mi történt? Mér, hívsz be…

Be se fejezte a mondatot már beléptek a szobámba és torkán akadt a kérdés. Ugyanolyan megdöbbenten meredtek a falra, ahogy én.

-          Ezért - mondtam a falra mutatva.