A blog röviden

Ez a történet Ecklair-ról szól, aki egy 20 éves átlagos lány. Vagy mégsem? Álmai nagy fenyegetést jelentenek neki. 21. szülinapján egy titokzatos személy jelenik meg álmában, segít a főhősnőnkön, aki viszont szeretné látni. Nem is sejti, a jelek amiket kap álmában mágikus erővel bírnak és azt meg nem avégkép nem, hogy aki ezeket a jeleket adja neki nem más mint az 1 éve halottnak hitt apja. Fölakarja használni a lányt ördögi tervének megvalósításában, de a lány ellen áll neki, kar részt venni apja ötletében. De sajnos nincs választása, mert sajnos előfordul, hogy a rémálmod maga az álmaid. Hogy szertehet bele a titokzatos Eric-be vagy hogy segít neki a vámpír ikertestvére aki az ún. " fehér tigris" vámpírbanda vezetője.....azt akkor tudod meg ha elolvasod!

Jah és még valami 1 komi után hozom a frisset.

2011. január 28., péntek

4. díjjam:

Sziasztok! Még nem fejivel jöttem, igaz de a hétvégén meghozom! Köszönöm szépen ezt a díjjat Angee-nak(igen megint tőle, és ezért hálás vagyok neki!) Nagyon nagyon köszönöm! Ezerszer:DDD

 
Teendők : 5 embernek lehet tovább adni, akiknek a blogját te legjobban szereted. Le kell írni, hogy miért szereted blogját. És még 5 dolgot le kell írni magadról. Akiknek tovább adod, azokat valamilyen módon értesíteni kel.




5 dolog rólam:
  • Makacs, önfejű és néha forró fejű tudok lenni sajnos:) (ez a szín tiszta igazság:)) ((: fogadj el így :))
  • könnyen meg tudok bízni bárkiben de ha egyszer elárül az a személy onnantól vége a bizalomnak és semmiben nem bízok meg benne
  • van két legjobb barátnőm akik nem bolondabbak nálam (ha nem értenek velem egyet úgy is ki kérik maguknak de így szeretem őket)
  • nagyon könnyen megértem a legbonyolultabb matematikai feladatokat is
  • imádom a rejtélyeket krimiket (minden ami rejtélyes az jöhet) mágikus dolgokat
5 ember akinek küldöm:
  • manok.a-nak: mert nagyon izgalmas a története igaz néha egy kicsit vérszomjas dolgok vannak benne de nekem ezért tetszik nagyon és misztrikus, rejtélyes dolgok miatt is! (komikat mégegyszer köszi) története olyan mint a drog és én már függő vagyok!
  • Moon Angel-nek: mert ő neki nagyon de nagyon teszik a története tiltott szerelem harcok rejtélyek és egyéb meglepetések! nagyon jó!
  • Leander88: mert meglepetéseket tud nekem okozni minden szavával! a szerelmi története nagyon megfogott!
  • Dark Angel: a nagyon érdekes történetért amit élő tud varázsolni a tollából
  • prophecy: minden történetét szeretem
Mindenkinek további sok sikert és olvasót sok sok kommentel a tetején kívánok! További sok sikert!

2011. január 22., szombat

6. fejezet


Sziasztok! Megkésve, de hoztam nektek a fejezetet de nem kaptam komit! Se baj de ehhez KRITIKÁT kérek!
Csak akkor hozom a folytatást ha MINIMUM kapok EGY komit! Jó olvasást! Ezt a fejit MOON ANGEL-nek küldöm köszönöm a véleményt és a bíztatást! A képen David látható és a főszereplőm képét lecserélem! Találtam egy lányt (Jessica Alba) ki jobban tükrözi őt és remélem nincs ellenetekre!
6. fejezet- Fájdalom és még több fájdalom 2/2

A vállamból egy óriási vastag faág ált ki. Nem csak beleállt, hanem egyenesen felnyársalta. Becsuktam a szemem, nyeltem egyet, könnyem végiggurult az arcomon. Most már végkép el kell mennem innen. Másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy menjek el innen. 100 meg 100 gondolat cikázott a fejemben. Lassan, meginogva, de felkászálódtam a földről. Picit megszédültem, de talpon voltam. Már menni is akartam mikor egy kar elkapott.
- Mégis hová mész?
- E… l- mondtam akadozva.
- De mégis hová? És így? Könyörgök, még a lábadon sem tudsz megállni és a válladból, ha eddig nem vetted volna észre, egy ág áll ki. Vérzel, este van és harmat gyenge vagy beszélni sem tudsz! Hová akarsz menni? Ha? - kérdezte erényesen Eric. Szinte üvöltött velem, de szeméb
ől igazi törő
dés látszott.
- E… l! - válaszoltam vissza.
- De miért?
- Ez… nekem sok… volt. Nem bízom… bennetek.
- Ezt hogy érted?
- Szerinted mégis… ki tette ezt… velem?- ez költ
ői kérdés volt és a válasz sokként hatott rá- Én! Hallottam a… beszélgetést. Az egészet! Ha annyira… szerettek volna kérdezni… valamit tőle… akkor, mért nem… velem beszéltétek… meg? Mi van akkor… ha legközelebb olyan dolgot… hallgatok el… ami az életembe kerül? És te- mutattam Crystalra - Hogy beszélhettél… vele így? Ha? Nem láttad… mit művelt Eric-kel? Nem láttad… mire vagyok képes? Szóval egyikő
tök… nek sincs joga kioktatni!- fordultam és mentem is. Kihasználtak a saját érdekemben. Ez nem fer!
- Ne menj el! El fogsz vérezni!
- Nem!... Regenerálódok, és mindjárt… eláll a vérzés… sem.- mondtam akadozva mindketten tudtuk hogy ez hazugság.
- Az jobban fáj, hogy látlak szenvedni, minthogy te a múltkor bántottál. Túl fontos vagy nekem, a bátyádnak és a többieknek. Ne makacskodj és gyere vissza. Szeretlek! - állt elém Eric.
- Ha annyira… fontos vagyok neked… vagy nektek… akkor nem hazudtatok volna - szavai késként hatoltak belém. Szeret. Szeret engemet. De nem mennem kell. Meg akarta fogni a kezem, de egy apró földrengést gerjesztettem így elterültek és én tudtam el
őre menni. Mentem az erdőbe nem is tudom, hogy hová. Csak mentem és nem álltam meg. De nem bírtam úgy 10 perc múlva. Térdre rogytam. Mászva folytattam az utamat. Csak egy fára koncentráltam. El kell érnem azt a fát, csak azt a fát. Ott lepihenhetek és elaludhatok. Fél kézzel másztam csak előre, míg el nem értem azt a fát. Nekidőltem és csak vártam a halált. Könnyeim újra utat találtak az arcomon. Lehajtottam fejem és gondolkodtam. Mért hazudtak? Mit akartak a végzet angyalától? Mért nem avattak be? A nyakláncom rózsafüvet tartalmaz? Levettem a nyakamból természetesen egy kézzel. Megnéztem, megvizsgálgattam. Emlékszem még anyától kaptam. Anyáé volt. Mindig emlékszem az arcára. Teltebb és szinte mindig vérvörös színűre kent ajkaira. Gyönyörű mélyfekete (természetfelettien fekete) szemeire melyek olyan sötétek voltak, hogy a pupilláját nem lehetett látni. Mindig barna szemfestéket használt. Természetes és mindig ízléses volt a sminkje. Szemei alatt egy aprócska anyajegy díszelgett mely fokozta vonzerejét. Orra finom ívű, pisze volt melyeken apró szeplők felhívták a figyelmet ártatlan kislányos vonásaira. Ovális alakú arcának ívét, sötétbarna loknis haja emelte ki. Karcsú derekát, vékony csípőjét mindig farmernadrággal hangsúlyozta. Kicsit teltebb kebleit V kivágású barna, fekete vagy vörös pólókkal, ingekkel emelte ki. De mindig diszkrét volt és kedves. Ez az ő nyaklánca volt. Emlékszem minden nap hordta. Ehhez a tárgyhoz egy nagyon kedves emlék fű
z.
1997.április 4.
Gyönyör
ű nap volt. Bátyámmal és Edemmel azt terveztük, hogy anya szobájába lopództunk. Így is tettünk. Benyitottunk a szobájába. Fésülködő asztalához mentünk és mindenféle égszert kipróbáltunk. Én voltam a barbybaba kit kifestenek, felcicomáznak. Megfésülték a hajamat. Kifestették az ajkaimat természetesen rosszul, csálén, de nem zavart. Mindenféle fülbevalót akasztottak a fülembe és mindenféle ruhát rám aggattak. Kinyílt az ajtó mi meg úgy meglepődtünk, hogy a földre estünk. Anya nem is figyelt a kupira mit csináltunk csak odajött hozzám, arcán mosoly ült. Megigazgatta a ruhám a rúzsom és a nyakamba akasztott egy nyakláncot és csak annyit mondott apró mosolyra húzva vörösre kikent ajkait:
- Így már tökéletes- elvezetett a tükörig és megmutatta, hogy nézek ki. Csinos voltam nem tagadás legalább is bátyám azt mondta. A nyakamban anya legkedvesebb nyaklánca lógott. Megfogtam.
- A tiéd.

- Köcönöm - mondtam egy kicsit pöszén.
- Most ti jöttök fiúk- fordult a barátaim felé kik fal fehér arccal, megdermedve álltak - Csak vicceltem - mindenki elnevette magát.
 
Mosolyra húztam számat. Nagyon hiányzott, de az iránta érzett szeretetem se tudta elnyomni fájdalmaimat. A vérzésem nem állt el. Csak néztem és néztem mikor léptek zaját hallottam meg az avaron. Lassan egyenletesen ment. Aztán megállt, megtorpant, mintha valamit észrevett volna. Elkezdett szaladni… felém. 1 percre rá már mellettem is termett. Egy sz
ő
ke férfi volt úgy 190 magas sapkában jól kigyúrva. Barna pólót viselt és fekete farmernadrágot. Leguggolt mellém. Kezei közé vette arcom.
- Semmi baj. Segítek, rendben? - bíztatott - Hogy hívnak?
- Ec... Ecklair.
- Oké, nézd, nem vagyok orvos, de a húgom igen. Felhívom és segít majd nekünk rendben?- csak bólintottam. El
ővette a telefonját tárcsázott és egy ismerős nő
i hang szólalt bele.
- David mond, mi van, nem igazán érek rá.
- Segíts, itt van egy n
ő az erdőben. Szárnyai vannak és egy ág áll ki a vállából. Szörnyű
állapotban van. Azonnal ide kell jönnöd!- hát igen, csapzott fajjal, kiengedett szárnyal, könnyes verítékes arccal ültem ott. Egy faággal a vállamban. Véres pólóban. Hát nem lehettem szép látvány. Inkább csak egy vértócsára emlékeztettem.
- Hogy hívják?
- Ecklair - ekkor egy óriási sóhaj hallatszott fel a vonal másik felér
ő
l.
- Megvan, fiúk megvan!- üvöltött oda társainak- hol vagytok?
- Az erd
ő keleti részén úgy 5 m-rel a főuttól- 5 m-re a fő
út? Olyan messzire eljutottam volna?
- Nem lehet igaz! Mi nyugaton vagyunk a másik erdei útnál. Nem érnénk oda id
ő
ben. Neked kell cselekedned David. Hallod?
- Igen-nagy sóhaj- Mit tegyek?
- A sérült karját rögzítsd. Vedd, le a pólódat, szabd szét és karját kösd össze a fels
őtestével jó erősen- követte az utasításokat. Mikor levette a pólóját gyönyörű látvány tárult elém. Atya ég egy Adonisz jött a segítségemre. Gyönyörűen kidolgozott felsőtest, kocka has. Márvány sima és fehér bő
re csak úgy rikított és csábított, hogy érjek hozzá. Megörültél? Nincs taperolás! Nézz, a szemébe. Ne bámuld, ne bámuld már! Parancsoltam magamra hogy a szemeibe nézzek. Lassan bekötözött, rögzítette a karom.
- Megvan.
- Akkor most húzd, ki az ágat itasd meg a véredet vele.
- Tudod, hogy nem bírom a vért. Bánthatom.
- Bízom… ben…ned!- mondtam neki - Tudom, hogy vámpír… vagy a bátyám is. - és er
ő
tlen mosolyt küldtem felé. Megfogta az ágat és próbálta kihúzni mire felüvöltöttem. Elengedte a karót.
- Csak… csináld!- mondtam neki. Egy rántással kihúzta az ágat. Felkiáltottam, fojt a vérem mégjobban.
Ő csak megbűvölve a vágytól és a vérszomjtól nézte a vörös higanyt mi kibuggyant belő
lem.
- Bízom benned!- ismételtem el még egyszer most egy szuszra. Magához tért. Megharapta karját, mit
ől vörös csábító mézédes vér fojt ki. Szemeibe néztem, hogy biztos-e a dolgában és bátorítóan mosolyogva bólintott.  A számhoz emelte kezét. Ittam belő
le, ittam és ittam. A sebem begyógyult. De harmat gyenge voltam így is.
- A réten találkozunk- mondta a mobilba. Felkelt mell
őlem és nekirontott a fának, mi nagy recsegéssel ropogással kitört. Elrohant. 5 perc elteltével vissza is ért. A szemei világosabb árnyalatban tündökölt. Szóval táplálkozott. Odajött és karjaiba vett. S gyors léptekkel száguldott velem a rét felé. De így is elfogott az álom, mi elől nem tudtam menekülni!

2011. január 14., péntek

6. fejezet

6. fejezet- Fájdalom és még több fájdalom 2/1

-          Nem - éreztem, hogy valami rossz fog történni, de nem akartam mondani. Végül is ki foglalkozna az előérzeteimmel?
-          Mért nem? Eddig is tudtad használni az erőd, semmi gond nem történt a tányérok összetörésén kívül- mondta EY.
-          A rózsa volt a kulcs az átváltozásaidban. Az álombéliben és a szobaiban is – bíztatott Eric. Stop! Honnan tud az álombéli átváltozásaimról? Még Spens-nek sem mondtam el!
-          Erről te honnan tudsz, mármint az álombéli átalakulásomról, még Spens se tudja!
-          Nincs rózsa a közelben. - terelte bátyám a szót. Valamit titkolnak. Nem hozom szóvá, MÉG!! Nem volt mit tenni! Rossz érzéssel, ugyan de hátat fordítottam nekik. Beadtam a derekam.
Kémleltem a terepet valami erős és nagy után. Fű? Nem! Virág? Nem! Fa? Ó igen!!! Lépkedtem előre, szép lassan. Bal jobb, bal. A szél belekapott a hajamba. Minden gyönyörű volt, csodálatos virágos rét melyet körülölel a fák sokasága. Le tudtam volna heverni, csak mosolyogva kinézni a fejemből, kinek nincs semmi dolga. Sütött volna a nap. Bal jobb, bal.  Finoman cirógatta volna az arcom, úgy mintha arcomba mosolyogna. Bal jobb, bal. Csak néztem volna a semmibe, mint egy szép álomban gondok nélkül. Bal jobb, bal. Ez a csodavilág nem létezik, nekem egy olyan személynek ki csak pusztítani tud. Még álmomban sem. Bal jobb, bal. Ez az álomkép csak álom mit sosem láthatok, csak elképzelhetek. Este van, a virágok becsukódtak, így védve magukat tőlem egy angyaltól a pokolból. Rám nehezedtek a gondok és mázsás súlyként nehezedtek szívem fölé. Megálltam egy fa előtt mi már  korhadt volt. Lombját is lehullatta, de tartotta magát a végsőkig. Remélem senki sem természetvédő közülük.
-          Attól ne félj- mondta Taylor a kérdésemre válaszolva. Mosolyra húztuk szánkat. Felemeltem a kezem megadva a fának a kegyelemdöfést. Kérgei alá hatoltam és onnan robbantottam szét a fát, ami apró pici darabokra hullt szét a mezőn. Szinte éreztem a hátamon a megdöbbent pillantásokat. Leguggoltam, kezemet a földre tettem, kezem közé vettem azt. Földrengést gerjesztettem. A tekintetem a többiekre emeltem. Mérhetetlenül dühös voltam, az életre, a fiúkra, hogy ebbe belerángattak. Én lángoló tekintettel csak néztem őket hogyan esnek össze a földrengés miatt. Szép lassan felálltam, lyukat égettem a tekintetükbe.
-           Na, erre voltatok kíváncsiak? Arra, hogy pusztítok el dolgokat?- mindegyik a földön volt, de én csak még nagyobb földrengésben törtem ki - És erre?- „felemeltem” a fa maradványait fejmagasságba - Hát tessék!!- tovább lebegtettem és valami örült ötlettől vezérelve minden erőmet beleadva egy újabb fába hajítottam azokat, mint ha csak egy tört dobtam volna egy egyszerű céltáblába. A maradványok kiálltak a fából. Néha én is elámultam magamon, hogy ilyenekre vagyok képes a gondolataim segítségével. Én maga sem értettem mért vagyok ennyire dühös és ennyire erős. Kezdtem lenyugodni és valami furcsa aura ölelt körül. Vibrált körülettem a levegő és bizsergett a karom. A földrengés abba maradt. A vörös jelek égetni kezdték a karom, a szárnyaim megjelentek. Utána kis ideig fekete lett minden. De mi utána láttam az jobban meg ijesztett. Fekete egyenes hajam volt fekete szemekkel, porcelánfehér színű bőrrel. Volt valami gonosz beütésem vagy nem tudom, hogy mi, de még sem én voltam. A testem előttem állt teljes élőnagysában és arcomba mosolygott. És én ott lebegtem előtte, mint egy kósza lélek, ki nem találja útját a másvilágra. Néztem őt csak néztem. Végignéztem rajta és magamon. Ez hogy lehet? Lassan lépkedett előre a bandánk felé kik már V alakban sorakoztak föl, várva a támadásra.
-          Utolsó találkozásunk óta úgy látszik találtál partnereket.
-          Igen találtam - jelentette ki Eric.
-          Mond, mit akarsz, ne kímélj! Mért akartatok találkozni velem Eric?
-          Nem akartunk találkozni veled Ecklair.
-          Én nem csak Eclklair vagyok, hanem Ecklair a végzet angyala. Tudtátok nagyon jól hogy rózsafű van a nyakláncában, igaz? Ergo ti kérni szerettetek volna valamit tőlem. Ezért hagytátok, hogy átváltozzon. Miért? Na, mondjátok, ne kíméljetek! Ez nekem úgysem fáj, de majd ha elfajulnak a dolgok, akkor Eck-nek igen.
-          Csak így tanulhatja meg az erejét használni, csak így szabadulhat meg tőled!- elképedtem, mindvégig kihasználtak valamit akarnak a másik énemtől úgymond saját érdekemben, Spens ezt csak úgy jellemezné, hogy elhallgattam dolgokat. Kicsit csalódott vagyok.
-          Igen-helyeselt gondolatmenetemre ő - Nem ezért akartátok ezt igaz? De ha már, a témánál tartunk, Ecklair és én egy idő után eggyé válunk és őröké egy személy leszünk.
-          De hát Ecklair…- szakította félbe EY.
-          Mondtam, hogy nem Ecklair vagyok hanem Ecklair a végzet angyala. Vagy nem beszéltem világosan? - elkezdett közeledni hozzá- Vagy fejtsem ki még egyszer? De az nem lesz kellemes!- volt valami ironikus a hangjában. A hülye Crystal csak feszítette a húrt, ami el is szakadt.
-          Bocs nekem egy kicsit érthetetlen volt szőke nő megfogalmazásban kinek csak úgy kong a fejében az üresség. De ha már sötétségről beszélünk te is az va..- nem tudta befejezni mivel Taylor bölcsen a szája elé tette a kezét mire a lány elhallgatott.
-          Ó igen? Majd megmutatom, milyen ez a sötét csaj akkor mikor a keze a nyakadat szorítja.
-          Még sötétebb?- na, ez kihúzta a gyufát. A nyakának esett és próbálta megfojtani. Ösztönösen hátra „löktem” vagy inkább repítettem a saját testemet, tudva óriási fájdalmat okozva magamnak. Nekicsapódtam egy fának. Már azt se tudom mikor és miért tértem vissza a testembe, de a fájdalom mintha arcul csapott volna engemet szinte minden érzelmemet elnyomta. Körbenéztem az állítólagos barátaim felém közeledtek a három vámpír lefogta a negyediket ki bevadult. De mire? Cystal és a többiek csak úgy rohantak felém és mindegyik valami miatt nagyon aggódtak, de mi miatt? Cystal felsikított és sírva fakadt. Eric egy hatalmasat káromkodott és a többi vámpírnak üvöltött valamit. Egyszerűen felrobbantam! ” el kell mennem el kell mennem” csak ezen járt a fejem. Ezek az információk teljesen felzaklattak és a történtek után el kellett mennem. Sajgott a hátam az ütközés miatt, vér szagát éreztem. Körbenézetem, keresve a forrását. Ki vérzik? És mikor megláttam a vérző személyt még a vér is megfagyott bennem!

Hello!

Szió mindenkinek! Semmi vélemény semmi komi SEMMI!! Kicsit csalódtam bennetek, de ez van! Na de egy jó hír és egy nem olyan jó!! A jó az hogy még ma megkapjátok a hatodik fejezet 1. részét!! Igen igen kettté szedem és nem aztért mert nincs időm vagy hogy rossz a kedvem nem! azért mert több tartalmi részből áll és ezt bele sűrítettem egy fejezetbe! Most gonosz leszek egy kicsit mivel nagyon izgalmas rész lesz és (amiatt utálni fogtok) függővég lesz a végén!! Hát igen a bétámnak és olvasóimnak sem mondom meg mi lesz a vége de hogy egy kis kedvet csináljak még a hétvégén megkapjátok a 2.részét!!!

2011. január 2., vasárnap

5. fejezet

5.fejezet - A banda
Kiszedegettem a képeket a mappából és sorra vettük a bátyámmal és a haverunkkal.
Az 1. képen egy szőke, erősen feketével kihúzott szemű csaj képét vettem elő. Látszott rajta hogy imád feketében járni és hogy vagány csaj. De a vakolattal igazán visszavehetett volna! Olyan erős sminkje volt, amit én egy év alatt nem kentem volna föl magamra! De ízlések és pofonok!
-          Ő Cassandra.  Nagyon visszafogott, sőt szótlan lány! De ha kell helyre teszi az embert! Vannak düh kitörései is! De attól még szerethető! Öszintén elmondja mindenkinek hogy mit gondol róla!
-          Aha! Az ereje?
-          A tüzet tudja irányítani! Egyszer felgyújtotta az egyik bántalmazóját és annak a kocsiját úgy 1987-88 körül.
A következő képen egy szőke kalapos lány volt. Kék szemekkel, Barna melír csíkokkal. Lerítt róla a természetesség. Csinos volt. Első ránézésre jó bulizós egyke csajnak tűnik. 
-Ő Crystal. Kedves lány! Határozott, céltudatos, jó humorú!  De van egy idegesítő szava! A „cuksiii”! Szeret vásárolni, lógni a haverokkal, Bulizni, és piálni! Ittas vezetésen kívül nem volt nagyobb balhéja! Statikus elektromosságot tud gerjeszteni és villámokat tud szórni.


A harmadik képet kezembe vettem.
-          Ő Crystal barátja! 1. éves a kapcsolatuk. Utcai verekedésben vett részt, de nagyobb balhéja nem volt. nagy dumás! Néha nagy kavaró tud lenni! Gondolatolvasó idegesítő tud lenni de megbízhatunk benne. Többet nem tudok róla mert Eric figyelte meg!
 
A 4. képen két férfi volt:
-          Kemény csávó! igazi rosszfiú! Ő Ian!- mutatott a fiatalabbik férfira- Nagy pókeres! Él hal a szerencsejátékért.
Ha nem vagy barátja, akkor az ellenségének tekint. De ha egyszer közel enged valakit magához feláldozná magát érte. Igazi jó barát a csalás nagy mestere. Az ereje az, ha valamihez hozzáért át tudja alakítani olyan tárggyá, amilyenné, szeretné!  Ezért is imádja a játékokat! Így tud csalni!  Kifosztott egy kaszinót Los Angeles-be! Egy este eldurrant az agya és az egész kocserájba megőrítette az összes játékgépet és mire reggel kinyitottak mindenhol szanaszét hevertek a játékok darabkái!- mondta nevetve .- De nem  jöttek rá hogy ő volt! Úgymond szökött bűnöző.
-          Jensen?
-          Igen.
-          Néhány vámpír haverodat is elhozod?
-          Igen
-          Ő az a hekker gyerek?
-          Az!
-          És ki a másik?- Most egy kicsi elhallgatott.
-           Jaj, csak azt ne mondd, hogy…
Kivettem az utolsó képet is. Az volt a képen kit nagyon utáltam! Cinikus nagyképű hülyének tartottam!- Már elnézést a kifejezésért- Játssza az agyát nekem, és az összes én korom beli lánynak is. Annyira-nagyra tartja magát, hogy az már fáj! Ezen kívül Akkora az egója, mint fél Alaszka! És azok a humortalan viccei az agyamra mennek! Egyszer úgy elkezdett nekem flörtölni, hogy az én egy üveg Wisky-t a fején landolt! A második alkalommal meg bele löktem a folyóba, mert meg akart csókolni! Na, most próbálja meg! Úgy felpofozom, hogy se bevizelni se észhez téri nem lesz elég ideje! A neve Nick! Ajánlatos minél előbb elmenekülni ha meglátod.
-          őt mért vetted be?
-          Azért mert szeretné, ha az erőd rajta próbálgatnád!- mondta nevetve Edem.
-          Ja! csakis!
-          Tudod, milyen képességekkel bír!
-          Igen tudom, de akkor sem bírom se a képét se a felsőtestét se semmiét! De főként a nagy egójától kapok frászt!
-          Tudom, hogy utálod a fickót, és hogy a frászt kerülget téged, ha csak rá is pillantasz, de tudod, hogy fekete köddé tud válni! Ez nagy hasznunkra lehet!
Rendben, de ha gonoszkodik, én nem fogom vissza magam. - Hajoltam át az asztalon hogy
-          testvérem szemébe nézhessek.  1 centire volt az arcom az övétől. Dacos képpel néztem rá nyugtázva, hogy komolyan gondolom. Ő állta a tekintetem ezzel csak annyit mondva „hogy nem állok az utadba”.
-          Mire jönnek?
-          8-ra.
-          Van még valaki!-mondtam az utolsó képet kivéve a doszjéból.
-          igen?
-          Igen!
-          Ja, őt küldte Eric még pluszba. Ma talált rá.
- Ó nézzük csak!- mondta EY és egy -   füttyentéssel jelezte, hogy nagyon tetszik neki, amit lát- Felszedjük ezt a csajt!- jelentette ki büszkén.
-          Hogy hívják?
-          Csajszi- válaszolt vissza nekem bátyám.
-          Csajszi?
-          Igen! Csak Csajszi! Szörnyű múltja volt és üldözik ezért is csak a csajszi nevet használja. Menekül üldözői elöl. Védő és az ereje az, hogy manipulálni tudja az érzéseit az embereknek.
-          Szédületes vagy! Kezdek félni tőled! Többet tudsz róluk, mint a legjobb haverjuk! Vagy az anyjuk! Te neked meg nincs barátnőd?
-          Képzeld szakítottunk úgy egy hete! Apropó szerelem. Mi van közted és Eric között- kérdezte EY és bátyám helyeslően bólintott.
-          Fiúk… ugye most nem arra kényszerítetek, hogy a saját magán ügyeimről, vagyis bocs, szívügyeimről beszéljek? Ti talán egymás között megbeszélitek az én jelenlétemben is a dolgaitokat, de én nem!  Az csak rám tartozik!
-          Szóval kedveled!- elgondolkodtam ezen egy kicsit. Igen kedvelem Ericet! Most hazudjak nekik? Úgysem tudok. Megérezné. Hát jó! Őszinte leszek!
-          Igen.
-          Az jó mert ha „nemet” mondtál volna, akkor ki kellet volna kényszeríteni belőled!
-          Az már igaz!
-          Na, mi legyen a vacsora?
-          Melegszenya?
-          tőlem! Kb. mennyit esznek?
-          csinálj 20-at így jut mindenkinek 2 darab.
Neki láttam a szendvicsek összeütéséhez. Oda jött hozzám EY. Segíteni akart! Mitőrtént?
-          Azt szeretnéd ha adnék egykét tippet a csaj megpuhításában igaz?
-          Hon… Igen.
-          Csak add önmagad! És hagyd a macsó dumát!- parancsoltam rá.
-          Rendben.
*****      
-          Este 8 órakor:
-          Kopogtattak az ajtón. Mivel a fiúk lusták és persze hogy arra várnak hogy kinyissam, ezért kinyitottam. A küszöbön Eric állt. És én hülye belenéztem a szemeibe. Szemei megint magával ragadtak. Elvesztem szemeiben. De volt annyi eszem, hogy gondolatban pofon vágtam magam. Hát igen ez mentett meg attól, hogy egy kínos estét túléljek, de ezen nem változtat az a tény, hogy Taylor tud olvasni a gondolataimban. Kaján vigyorral az arcán lépett be a többiek mögött a nyitott ajtón, oldalán a barátnőjével. Csak úgy félvállról oda súgta nekem „én, nem köplek be”
-         Ettől aztán nagyon megnyugodtam!!!- vetettem oda neki émelyítő gúnnyal. Ezen csak elnevette magát. Mit is vártam tőle? De megtanítom neki, hogy ne legyen kedve ilyesmihez.
-          Én majd segítek elfelejteni!
-           Hogyan?

-               Ne akard tudni. - mondtam neki vészjóslóan. Ezt nem tudta mire vélni, de nem is nyugtatta meg túlzottan.
-          Az ennivalót eléjük tettem sokat ettek nem is kétség. Elfogyott az összes szendvics. Edem neki vágott a „szedjük fel Csajszit hadműveletbe”. A többiek társalogta egymással én meg csak néztem őket. Olyan könnyű volt így! Csak nézni őket mintha semmi gondom-dolgom nem lenne. Pedig ez nem igaz. De legalább el tudtam felejteni. Ez feloldott. Annyira szerettem ezt. Neki dőltem a pultnak és csak néztem ki a fejemből egészen addig, míg Eric szavai meg nem törték a csendet.
-           Gyertek velem, ott bemutathatjátok, mit tudtok!
        Mikor oda értünk arra a gyönyörű tisztásra elkezdték a bemutatókat. Először Cassandra gyönyörű tűz bemutatóját mutatta be. Lélegzetelállító volt! Taylor a gondolatok fontosságának és a magánélet megszegésének módját mutatta be. Crystal pedig sokkoló mutatványt mutatott be szó szerint!  Csajszi meg mutatta, hogy tud érzelmekkel játszani, Ian a csalás fortélyait mutatta be. Az idegesítő Nick pedig a fekete köddé válást-trükkjeit mutatta be. Én csodálattal néztem őket. Mikor Nick befejezte hirtelen minden tekintet rám szegeződött, de miért? Csak nem nem! nem!!!! Ránéztem Ericre.
-                Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy én következem?- a szeméből megbánás lehetett felfedezni.
-                   De!