6. fejezet- Fájdalom és még több fájdalom 2/1
- Nem - éreztem, hogy valami rossz fog történni, de nem akartam mondani. Végül is ki foglalkozna az előérzeteimmel?
- Mért nem? Eddig is tudtad használni az erőd, semmi gond nem történt a tányérok összetörésén kívül- mondta EY.
- A rózsa volt a kulcs az átváltozásaidban. Az álombéliben és a szobaiban is – bíztatott Eric. Stop! Honnan tud az álombéli átváltozásaimról? Még Spens-nek sem mondtam el!
- Erről te honnan tudsz, mármint az álombéli átalakulásomról, még Spens se tudja!
- Nincs rózsa a közelben. - terelte bátyám a szót. Valamit titkolnak. Nem hozom szóvá, MÉG!! Nem volt mit tenni! Rossz érzéssel, ugyan de hátat fordítottam nekik. Beadtam a derekam.
Kémleltem a terepet valami erős és nagy után. Fű? Nem! Virág? Nem! Fa? Ó igen!!! Lépkedtem előre, szép lassan. Bal jobb, bal. A szél belekapott a hajamba. Minden gyönyörű volt, csodálatos virágos rét melyet körülölel a fák sokasága. Le tudtam volna heverni, csak mosolyogva kinézni a fejemből, kinek nincs semmi dolga. Sütött volna a nap. Bal jobb, bal. Finoman cirógatta volna az arcom, úgy mintha arcomba mosolyogna. Bal jobb, bal. Csak néztem volna a semmibe, mint egy szép álomban gondok nélkül. Bal jobb, bal. Ez a csodavilág nem létezik, nekem egy olyan személynek ki csak pusztítani tud. Még álmomban sem. Bal jobb, bal. Ez az álomkép csak álom mit sosem láthatok, csak elképzelhetek. Este van, a virágok becsukódtak, így védve magukat tőlem egy angyaltól a pokolból. Rám nehezedtek a gondok és mázsás súlyként nehezedtek szívem fölé. Megálltam egy fa előtt mi már korhadt volt. Lombját is lehullatta, de tartotta magát a végsőkig. Remélem senki sem természetvédő közülük.
- Attól ne félj- mondta Taylor a kérdésemre válaszolva. Mosolyra húztuk szánkat. Felemeltem a kezem megadva a fának a kegyelemdöfést. Kérgei alá hatoltam és onnan robbantottam szét a fát, ami apró pici darabokra hullt szét a mezőn. Szinte éreztem a hátamon a megdöbbent pillantásokat. Leguggoltam, kezemet a földre tettem, kezem közé vettem azt. Földrengést gerjesztettem. A tekintetem a többiekre emeltem. Mérhetetlenül dühös voltam, az életre, a fiúkra, hogy ebbe belerángattak. Én lángoló tekintettel csak néztem őket hogyan esnek össze a földrengés miatt. Szép lassan felálltam, lyukat égettem a tekintetükbe.
- Na, erre voltatok kíváncsiak? Arra, hogy pusztítok el dolgokat?- mindegyik a földön volt, de én csak még nagyobb földrengésben törtem ki - És erre?- „felemeltem” a fa maradványait fejmagasságba - Hát tessék!!- tovább lebegtettem és valami örült ötlettől vezérelve minden erőmet beleadva egy újabb fába hajítottam azokat, mint ha csak egy tört dobtam volna egy egyszerű céltáblába. A maradványok kiálltak a fából. Néha én is elámultam magamon, hogy ilyenekre vagyok képes a gondolataim segítségével. Én maga sem értettem mért vagyok ennyire dühös és ennyire erős. Kezdtem lenyugodni és valami furcsa aura ölelt körül. Vibrált körülettem a levegő és bizsergett a karom. A földrengés abba maradt. A vörös jelek égetni kezdték a karom, a szárnyaim megjelentek. Utána kis ideig fekete lett minden. De mi utána láttam az jobban meg ijesztett. Fekete egyenes hajam volt fekete szemekkel, porcelánfehér színű bőrrel. Volt valami gonosz beütésem vagy nem tudom, hogy mi, de még sem én voltam. A testem előttem állt teljes élőnagysában és arcomba mosolygott. És én ott lebegtem előtte, mint egy kósza lélek, ki nem találja útját a másvilágra. Néztem őt csak néztem. Végignéztem rajta és magamon. Ez hogy lehet? Lassan lépkedett előre a bandánk felé kik már V alakban sorakoztak föl, várva a támadásra.
- Utolsó találkozásunk óta úgy látszik találtál partnereket.
- Igen találtam - jelentette ki Eric.
- Mond, mit akarsz, ne kímélj! Mért akartatok találkozni velem Eric?
- Nem akartunk találkozni veled Ecklair.
- Én nem csak Eclklair vagyok, hanem Ecklair a végzet angyala. Tudtátok nagyon jól hogy rózsafű van a nyakláncában, igaz? Ergo ti kérni szerettetek volna valamit tőlem. Ezért hagytátok, hogy átváltozzon. Miért? Na, mondjátok, ne kíméljetek! Ez nekem úgysem fáj, de majd ha elfajulnak a dolgok, akkor Eck-nek igen.
- Csak így tanulhatja meg az erejét használni, csak így szabadulhat meg tőled!- elképedtem, mindvégig kihasználtak valamit akarnak a másik énemtől úgymond saját érdekemben, Spens ezt csak úgy jellemezné, hogy elhallgattam dolgokat. Kicsit csalódott vagyok.
- Igen-helyeselt gondolatmenetemre ő - Nem ezért akartátok ezt igaz? De ha már, a témánál tartunk, Ecklair és én egy idő után eggyé válunk és őröké egy személy leszünk.
- De hát Ecklair…- szakította félbe EY.
- Mondtam, hogy nem Ecklair vagyok hanem Ecklair a végzet angyala. Vagy nem beszéltem világosan? - elkezdett közeledni hozzá- Vagy fejtsem ki még egyszer? De az nem lesz kellemes!- volt valami ironikus a hangjában. A hülye Crystal csak feszítette a húrt, ami el is szakadt.
- Bocs nekem egy kicsit érthetetlen volt szőke nő megfogalmazásban kinek csak úgy kong a fejében az üresség. De ha már sötétségről beszélünk te is az va..- nem tudta befejezni mivel Taylor bölcsen a szája elé tette a kezét mire a lány elhallgatott.
- Ó igen? Majd megmutatom, milyen ez a sötét csaj akkor mikor a keze a nyakadat szorítja.
- Még sötétebb?- na, ez kihúzta a gyufát. A nyakának esett és próbálta megfojtani. Ösztönösen hátra „löktem” vagy inkább repítettem a saját testemet, tudva óriási fájdalmat okozva magamnak. Nekicsapódtam egy fának. Már azt se tudom mikor és miért tértem vissza a testembe, de a fájdalom mintha arcul csapott volna engemet szinte minden érzelmemet elnyomta. Körbenéztem az állítólagos barátaim felém közeledtek a három vámpír lefogta a negyediket ki bevadult. De mire? Cystal és a többiek csak úgy rohantak felém és mindegyik valami miatt nagyon aggódtak, de mi miatt? Cystal felsikított és sírva fakadt. Eric egy hatalmasat káromkodott és a többi vámpírnak üvöltött valamit. Egyszerűen felrobbantam! ” el kell mennem el kell mennem” csak ezen járt a fejem. Ezek az információk teljesen felzaklattak és a történtek után el kellett mennem. Sajgott a hátam az ütközés miatt, vér szagát éreztem. Körbenézetem, keresve a forrását. Ki vérzik? És mikor megláttam a vérző személyt még a vér is megfagyott bennem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése