A blog röviden

Ez a történet Ecklair-ról szól, aki egy 20 éves átlagos lány. Vagy mégsem? Álmai nagy fenyegetést jelentenek neki. 21. szülinapján egy titokzatos személy jelenik meg álmában, segít a főhősnőnkön, aki viszont szeretné látni. Nem is sejti, a jelek amiket kap álmában mágikus erővel bírnak és azt meg nem avégkép nem, hogy aki ezeket a jeleket adja neki nem más mint az 1 éve halottnak hitt apja. Fölakarja használni a lányt ördögi tervének megvalósításában, de a lány ellen áll neki, kar részt venni apja ötletében. De sajnos nincs választása, mert sajnos előfordul, hogy a rémálmod maga az álmaid. Hogy szertehet bele a titokzatos Eric-be vagy hogy segít neki a vámpír ikertestvére aki az ún. " fehér tigris" vámpírbanda vezetője.....azt akkor tudod meg ha elolvasod!

Jah és még valami 1 komi után hozom a frisset.

2011. október 2., vasárnap

14. fejezet

Sziasztok:)
Igen végre az új fejezet, végre valahára :) Ha vannak még olvasóim köszönöm ha végigolvassátok. Nem érdekel, ha végiolvassátok, vagy ha nem. Én odatettem magam, vállalom hozzá a nevem, és ha nem tetszik, Rendben. Az írás szépségéért csinálom, meg persze miattatok. Igaz, jól esne pár komment, de ha nem is jön, nem baj, így is jó. ;) Jó olvasást nektek :) Köszönöm, hogy vártatok rá ;)

by Vivri


14.fejezet- Romantika felsőfokon??


Mikor kinyílt az ajtó, szinte bezuhantam rajta. Éles fény szűrődött ki rajta. Egy meleg mellkasnak dőltem neki, mely megakadályozott attól, hogy arccal a földnek essek. Aztán két meleg kéz lágyan megfogott, s valami kellemes meleghez érintett. Közelebb húzódtam hozzá. Olyan kellemes volt. Csurom vizes, átfagyott tagjaimat melengette. Aztán megéreztem azt a fenséges illatot. Azt a szívmelengető illatot, melyet első alkalommal érezve, szinte megrészegített. Azt az illatot mely számomra nagyon is ismerős volt. Bár fájtak sebeim, remegtem, de a fájdalom szinte enyhülni látszott, annak a tudatában, hogy Eric védelmező karjai közt vagyok. Milyen nagy kezei vannak. Gondolkodtam ezen, mikor az ajtó kivágódott mögötte. Mozdulni nem tudtam, megszólalni, sőt még nyögdécselni sem. Olyan kellemes volt így. Olyan súlytalan érzés. Meleg és kellemes. De végül is elgondolkodtam, nem jelent jót, ha ilyeneket érzek. Hisz ez a halálhoz hasonlít. Nem akartam még egyszer átélni azt a szörnyű élményt átélni, mint mikor tényleg meghaltam, nem akartam még egyszer úgy látni Ericet. Nem akartam azt az elkeseredettséget látni arcán mint mikor utolsó szavaimat súgtam. Nem akartam azt a kétségbeesett kérleléseket hallgatni, mikor magatehetetlen voltam, s nem tudtam rajta segíteni. Most nem hagytam magam. Nem hagytam, hogy ez a kellemes érzés magával ragadjon. Csak voltam, Eric karjaiban, és hagytam, hogy leszedje vizes ruhájimat. Bár nem volt éppen az ínyemre, de nem tudtam mit csinálni ellene. Csak hagytam, hogy megfosszon azt átázott textilektől. Aztán valami lágy, és meleg valami ért meztelen testemhez, ami kellemes és egyben nedves volt, és teljes mértékben átmelegített. Szinte éreztem, ahogy a hangszálaimról legördültek a kövek, s egy elismerő sóhaj tört föl a számból. Testem megborzongott, s hirtelen összerándult. Éreztem, ahogy a meleg víz a végtagjaim legmélyebb pontjához is elér, és megmelengeti. Aztán egy nagyméretű kezet éreztem az arcomnál, ahogy lágyan végigsimít rajta.
- Eric? – kérdeztem.
- Igen én vagyok az kedves. Nyugodj meg, itt vagyok. Jól átfagytál.
- Lehet.
- Még is mi történt?- kérdezte félelemmel hangjában. Tudtam, nem mondhatom el neki, miről is van szó, mi történt. Nem mondhattam el neki, mi történt abban a pincében ahol voltam. Nem tudhatja, mire készülök, mi a sorsom. Csak lassan közelebb hajoltam hozzá. Ajkaim ajkaira tapasztottam, s lassú, de annál érzékibb táncot jártam ajkain. Kezeit arcomra helyezte, közelebb húzva magához. Szinte lángolt testem az apró, de annál hevesebb csókoktól. Hirtelen olyan melegem lett. Pedig a víz már kezdett kihűlni. Aztán elválltak ajkaink és csak néztük egymást. Csak néztünk egymás szemébe. Abba a barna szempárba, szinte elvesztem, elkalandoztam, s szinte eltévedtem bennük.
- Ki kéne szállnod a kádból, meg fogsz fázni. – súgta az ajkaimba.
- Igazad van.
- Várj segítek – lassan emelt ki a kádból, és tett le két lábamra. Lábam remegett, alig álltam a lábamon. Megrogytam kissé. Ő rögtön elkapott. Testéhez simultam lassan, aztán a lábamra álltam, s próbáltam összeszedni magam. Egy óriási törölközött tett közénk, míg átöltöztem. Maga felé fordított.
- Mi történt? – kezeimet felsőtestére helyeztem, s mélyen szemeibe néztem.
- Semmi olyan, amiről tudnod kéne – fordultam meg és egy incselkedő mosolyt küldtem felé, és rohantam el előle, remélve, belemegy a gyermekded játékomba. Nem kellett csalódnom. Utánam rohant, s karomnál fogva elkapott. Aztán közelebb húzott magához, s nyakamat hintette be apró csókokkal. Szívem üteme kihagyott egy ütemet és egyre vadabb játékot kezdett odabent játszani. A vér az ereimben eszeveszett ütemben dübörgött. Szám kiszáradt, lábam meg-megremegett. Nyeltem egy nagyot, és hallgattam, ahogy a szavakat kínzó lassúsággal suttogja fülembe.
- Ha elfutsz előlem, be kell, cserkésszelek – hangja selymesen lágy, mézédes árnyalatokba burkolódzott, akárcsak Villi Vonka híres, mesébe illő csokoládéja.
- Állok elébe. De vigyázz, én erősebb vagyok, mint te – mondtam rejtelmes hangon.
- Ezt honnan veszed?- hangja ugyanúgy csengett, de a kíváncsiság felütötte fejét benne.
- Csak úgy tudtak elkapni engem, hogy megöltek. Akkor szerinted nem neked kéne a vadnak lenni és nekem a vadásznak? – a „megöltek” szóra hirtelen megmerevedett. Aztán ahogy folytattam a beszédet, kezdett felengedni,
- Büntess meg ! – a vidámság és a szenvedély egyszerre hallatszott hangjából.
- És mégis milyen büntetést szeretnél? – kérdeztem vele szembefordulva. Mélyen szemébe néztem, s vártam válaszát.
- Ilyet – csókolt meg szenvedélyesen. Aztán éreztem, ahogy a falnak nyom és még mindig nem válnak el ajkaink. Megmerevedtem a rám törő emlékektől. Visszaemlékeztem az utolsó ilyen alkalomra, az érzések, s az észveszejtő vágyra mely átjárta minden porcikámat. Úgy féltem, hogy bántani fogom őt. Nem viszonoztam a csókot, ha ez életem legnehezebb döntése is volt. Rögtön megérezte, azt, hogy megmerevedtem. Aztán szemembe nézett, és láttam a szemében a vágy apró szikráit kihunyni. Azokat a szikrákat, melyeket megkaphattam volna. Aztán az aggodalom, a szomorúság, és a szeretet. A tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, az okát kereste a reakciómnak.
- Ne haragudj rám. Ne haragudj… - suttogtam halkan, s hangom meg meg csuklott. Könnycseppek gördültek le arcomon.
-CCssssss – ölelt át hirtelen, magához volt, olyan szorosan, mint még soha. Erős lánynak tartottam magam, de ebben a pillanatban nem tudtam az lenni. Egyáltalán nem. A sok fájdalom súlya hirtelen rám nehezedett.  Halkan zokogtam tovább.
- Jól vagyok… jól vagyok… jól vagyok… - annyira magamba akartam verni, ezeket a gondolatokat, hogy észre se vettem Eric szavait.
- Semmi baj… semmi baj… - simitott végig fejemen többször is. Vígasztalt míg majdnem megnyugodtam. Aztán megszólalt:
- Mit szólnál egy kis vadászathoz? – értetlen pillantást kapott válaszul. – Egy kis tejberizs reggelire?
- Tejberizsvadászat? – elmosolyodtam, s nevetnem kellett ezen az aranyos ötleten. Mindjárt el is felejtettem mindent. Felemelt, s feltett a pultra. Aztán kinyitotta a hűtőt és minden hozzávalót, és neki állt a tejberizs készítéséhez. Én csak néztem, ahogy keveri, kavarja, aztán mikor már teljesen késznek láttam az ebédet az asztalra repítettem.

Beleültem ölébe, szemébe néztem, és megfogtam a lábost, mélyen a szemébe néztem még egyszer, s kanalammal nyúltam volna bele az edénybe, hogy táplálékozz jussak, mikor a szavakat kimondta. Azt a kérdést, amitől féltem, amire nem mertem válaszolni.

-    Mi történt tegnap?

-          Nem élvezhetnénk az életet, élhetnénk a perceknek, hogy végre újra együtt vagyunk, hogy annyi szenvedés után, a te öledbe ülhetek?

-          Nem. Nem lehet így. Nem hagyom, hogy megint elveszítselek. Nem hagyom,  mert képzeld ez a helyzet, hogy szeretlek, féltelek.

-          De nem kell féltened. Tudok vigyázni magamra.

-          Hát bocsásd meg, hogy én nem így vettem észre. Vadásznak rád, majdnem meghaltál 2-szer is. Szerinted nem vettem észre, hogy valami nem stimmel? Szerinted, nem féltelek, nem aggódom?!  Az álmaidtól félsz. Nem beszélsz róluk, és figyellek minden éjjel, látom mikor összerázkódsz minden élménynél,  mivel látom,az összes álmod. És jogosan féltelek nincs igazam?

-          Igazad van. De, mondom DE..- fordítottam tekintetét felém. – Nem akarok félni, félelembe élni. Csak egy kicsit el akarom ezt az egészet felejteni, egyszerűen fáj, érted?? Nem akarom ezt, és tudom, mi lesz a sorsom és a rohadt életbe, nem lehetne ez a nap csak a MIÉNK?? Ha nem tudnád, az azt jelenti, hogy te és én, együtt beszélgetünk, és szerelmeskedünk. Nem lehetne?

-          De igazad van. Attól még igenis féltelek.

-          Én is féltelek. Magamtól. Hallod magamtól, nem én vagyok a megfelelő választás. De tudom, hogy belehalnék abba, ha te nem lennél. Ha nem érinthetném arcod, ha nem veszhetnék el mélybarna szemeidben, ha ez nem lehetne ez itt előttem mind az enyém. – homlokomat neki döntöttem homlokának. Kutató tekintettel néztem rá, és kerestem a szemeibe, azt az érzést, amit látni szerettem volna.

-          Milyen sorsod?? Ha mit titkolsz előlem?? Mégis mi folyik itt?? – zárkózott lett hirtelen arca.

-          Semmi mackó. A sorsom az, hogy ha kell, azok mellett legyek, akiket szeretek. – hazudtam szemébe.

-          Mackó?? – kérdezte, kaján vigyorral gyönyörű arcán.

-          Igen. Mackó.

-          Mért pont mackó? Talán én húsos vagyok? – kérdezte nevetve.

-          Hát… - akadt fen szemei – NEM. De olyan édes vagy,  mint egy medve. Olyan szépek a szemeid. A mosolyod, és ha már itt tartunk szeretem, hogy ilyen magas vagy. A pici méreteimmel, olyan védelmezőek a karjaid. – fogtam meg ingjét, és lassan közelebb húztam arcomhoz. Egy csábos mosolyt és egy győztes pillantást villantottam felé és máris felderült arca.

-          Nah mi az, vadmacskapillantások? – kérdezte csábítóan, és egy flegma stílust keverve.

-          Most már vadmacska vagyok?

-          Nem „most már” hanem „mostantól” – kacsintott rám.

-          Ó igen? És egy vadmacska képes ilyenre? – hajoltam közel nyakához, lassan, érzékien csókoltam végig nyakát, kínozva őt. És mikor már majdnem elértem a füle tövét lassan belesuttogtam a nyakába.

-          Biztos vagy benne, hogy egy vadmacska karjaiban vagy?

-          Már nem. – vágytól rekedtes hangom megszólalt – Nem voltam pontos elnézést. Egy érzéki vadmacska inkább. –szinte hallottam, hogy belemosolyog a mondatba.

-          Lehet, igazad van.

-          Nem LEHET, hanem igazam van.

-          Ó igen? – elvettem előle a reggeli maradékot, amit beszélgetés közbe szorgosan elfogyasztottunk, és kihasználtam, az ing előnyeit. A mosogatóhoz sétáltam és elkezdtem mosogatni, de előre tudtam, nincs mosogatószer, ezért nyújtózkodni voltam kénytelen. És mikor már előre láttam, hogy ott sincs, kénytelen voltam lehajolni, hogy megnézzem a mosogató alatt. Lehajoltam, és lábaim mellett elnéztem, és láttam, hogy az én mackóm nagyon néz. Megráztam a fenekem. Hadd gerjedjen csak tovább. Jut eszembe, kösszi bátyó remek ötlet volt. Majd megköszönöm neki. Mikor megtaláltam a mosogatószer, „végre” nekiálltam a mosogatásnak. Hátam mögé kerültek és átkaroltak.

-          Ugye tudod, hogy a magánszámod elég izgató volt?

-          Tényleg? Nem rémlik, hogy bármi ilyen történt volna. – játszottam az érthetetlent.

-          Igen??  És így rémlik? – felkapott, rá helyett a pultra. ajkai gyorsam megtalálta az enyémet, és kutató kezei mindenem végigjárták. lábam ösztönösen köré kulcsoltam. Ajkait szinte, mint a vizet úgy kortyoltam. Attól féltem valahogy elfogy. Vágy vörös köde fölém szállt, a melegség elöntött, de mégis kivert a víz, mikor kezei átjárták teatájaimat. Minden részletet felfedezett, szinte vibrált a levegő. Szívem eszeveszett tempóba kalapált, ahogy hozzámért, ahogy megcsókolt, és a csokoládé mély illatát beszippantva elragadott az élvezet vonata. Beletúrt hajamba. Én még közelebb húztam magamhoz Őt, azt szerettem volna, ha az a pillanat nem múlik el soha. Az érzelmek vihara, a csókok hada és a vörös köd elöntött. A ingem kezdett először csak 1, aztán 2, majd három gombbal, lejjebb venni az eredetiből, és vészesen haladt, a lenge viselet felé. Mondanom sem kell, letéptem az anyagot, amit találtam Ericen és a csöndben megszólalt az anyag szakadásának hangja, és a nagy puffanás, amit a talajra érkezése okozott. Körmömet belémélyeztettem, hátába és szinte vártam, mikor üvölt fel a fájdalomtól. Ott csókolt ahol ért, és én is alig bírtam magammal. Felkapott, és mindent lesöpörve az asztalról ráfektetett. Kezdtem érezni, ahogy súlya felém nehezedik, ahogy megremeg a föld a vágyaim felett. Éreztem a lélegzet vételét minden pillanatban. A szíve dobogásának lüktetését, a tajtékzó vágyát, ahogy feszül a farmerja.  Belekapaszkodtam az asztalba, mert éreztem, hogy az angyal kerekedik vészesen el felettem. És mikor vállán megláttam a lilás foltot, amit én okoztam, és a sok karmolást, ahogy a vére lassan rám folyt, megmerevedtem. Csak voltam, mint egy fadarab. Koncentráltam, nehogy kárt tegyek benne. Bár elég nehéz volt. Nagyon nagyon nehéz volt. De megérezte a változást rajtam. Érezte, hogy valami baj van.  Lassan, a heves mozdulataim megnyugodtak, és bár szerelem ittasan feküdtem az asztalt markolva, a konyhaasztalon, félmeztelenül egy Adonisszal felettem,  más nem is jutott eszembe, csak az, hogy bánthatom is.

-          Bocsáss meg. – mondtam halkan, nem voltam képes ránézni. Fájt, mardosott a bűntudatom.

-          Mégis mi baj cica? –kérdezte elhűlve.

-          Bántottalak. –mondtam, elcsukló hangon. Az asztal markom alatt letört. –Pedig megígértem, hogy nem foglak.

-          Ezek? Ne viccelj. nagyobb ütéseket szoktam kapni.

-          De nem tőlem. – még mindig nem néztem rá. Nem voltam rá képes.  egyszerűen nem ment. Ha megláttam volna arcát, a végzet angyala elragadt volna magával, és nagyobb károkat okozott volna.

-          Vegyél, fel egy inget kérlek. - mondtam halkan.

-          De hát… - tiltakozott volna.

-          Mondom, vegyél fel egy inget. Kérlek. –utasítottam, és a kérlek szót lassan, nyújtottam el, halkan kérlelően mondtam.

-          rendben.

Lassan keltem fel miután elhagyta a helyiséget. Ráálltam lábaimra. Lassan nehezedtem az egyikről a másikra, és veszélyesen kerültem közel ahhoz, hogy összeessek. Aztán meghallottam egy hangot, Edem hangját.

-          Nah hugi, vadmacskába mentél át? – és mikor meglátott, ahogyan pultnak támaszkodom, és lefele bámulok, megfagyott. Odarohant hozzám, megfogott, a támaszom lett. És csak egy kétségbeesett kérdés hagyta el száját.

-          Mi a franc folyik itt??

2 megjegyzés:

Sziszy írta...

Szia!Nagyon jó a töri érdekes:)Lesz folytatás mert látom hogy régóta nem volt :(

http://www.friz2.com írta...

I like website , by the way ,i hope like the perfect watches , go this website to have a look bab
fliv
stardoll game
fr9juegos
9games